Miért van az hogy nem tudom magam komolyan venni?

egyszerűen nincs önbecsülésem, és tudom, vagy azt hiszem ha valaki mond valami pizitívat az úgysem igaz, nem hiszem el. nem érzem magam hasznosnak. igazából olyan mintha nem is léteznék. mostanában még ráadásul sok rossz dolog is történt velem ami méginkább megingat. nem hiszek magamban. nincs elég erőm változtassak. magamba fordulva élem életem itthon. az egyetlen szórakozásom a kosárlabda amit még néha meg is tiltanak. nincs életem, jelentéktelen vagyok. így minek éljek ezen a földön? anyámék egy valamit hagytak meg nekem a tanulást amitől meg lassan kikészülök. állítólag nem vagyok hülye, és még szépnek is mondanak de sajnos semmit nem érzek. amikor kérdezik hogy jól esett nem érzek semmit. teljesen kiégtem? mit lehet ilyenkor tenni? ér valamit ez a szemét világ egy mellőzött számára?