Mit értenek unalmas élet alatt?
Életem a magam életét. Sokat tanulok. Azon kívül eljárok, vagy sportolok vagy hobbizok itthon.
Ha túl sokat járok el, kifáradok, és kell pár nap pihenő, ha túl sokat vagyok itthon, punnyadok, és kell pár nap társaság.
Néha fotózgatok, sétálok egyedül, néha mással vagy másokkal.
Stb.
Sokan mondják, hogy unalmas az életem.
Vagy ha nem rám mondják, a sajátjukra vagy egy adott életformára.
És nem értem, mire gondolnak.
Mi az az izgalom, ami kellene, elvileg?
Azért lehet unalmas, mert mondjuk mindig ugyanazt csinálod... ne csak kitöltve legyen az életed, hanem változatos is. Manapság egyébként is egyre unalmasabb az emberek élete, mert "mindenki lop, csal, hazudik", így nem ismerkedünk emberekkel a közhelyeken, inkább magunkban unatkozunk (a zenehallgatás v az olvasás lehet izgalmas, de attól még az életed nem lesz az).
Attól, h unalmas egy élet, még lehet jó, több ok miatt is, de ezt most nem részletezném.
Szerintem mindenkinek szüksége van egyedüllétre is, ahol műveli magát, azzal foglalkozik, ami érdekli, és rendezi a gondolatait. Az arány változó lehet, én pl. több egyedüllétet igénylek.
És nem mindig ugyanazt csinálom. :) De azt hiszem, erre is utaltam a kérdésben. :) Ráadásul a hobbijaim, érdeklődési köreim is változnak.
Én egyáltalán nem tartom unalmasnak az életemet. Talán még külső szemlélő szemével is csak a mindennapjaim unalmasak, ha megfilmesítenék, nem lenne az.
Egy nyugodt életre vágyom, amiben van minden, ami nekem fontos, olyan arányban, ahogyan pillanatnyilag szeretném.
Egyébként sok helyen hallom, hogy állítólag túl sokat vagyunk egyedül.
Én pont nem ezt látom. Az ismerőseim nagyobb része folyamatosan eljár, aztán semmi se érdekli, csak a másik kibeszélése, esetleg még a tehetségkutatók, ja, meg hogy mikor mennyit ivott és hova hányt.
Ez aztán az izgalmas élet. :/
Én fotózom, ekkor változatos témákat keresek, egyre több szépséget veszek észre, ami lefotóznivaló.
Néha túrázunk barátokkal, vagy Magyarországon belül kirándulgatunk.
Nyáron egyszer-egyszer strandolunk.
Hétvégék nagy részén összeülünk.
Amikor itthon ülök, változatos témáknak olvasom utána a neten, vagy nézek dokumentumfilmet, utána elgondolkozom róluk.
Jól sejtem, hogy örök elégedetlenségből fakad az "unalmas élet érzése"?
Nem lehet valami hasonló, minthogy elégedetlenkedünk, hogy rövidebb nyaralásra jut és közelebbre, száz éve pedig kajáért imádkoztak?
A munkánkat kényszernek érezzük, mégis túlzásba visszük a pénzért; egyre kevesebb szórakozást tartunk igazán szórakozásnak, egyre kevesebb dologtól tudunk igazán lazítani. Egyre szélesebb rétegnek kell alkohol a lazításhoz.
Nem lehet, hogy itt a gond?
Pont ma gondolkodtam ezen, amikor a villamos elakadt a hóban, hogy unalmas az életem, unatkozom.
Az időjárás miatt (persze lehet, hogy ez csak kifogás) nincs kedvem menni sehová sem munka után.
De amikor itthon már csillog a lakás, s nem tudom magam elfoglalni, akkor úgy érzem, hogy unatkozom. Persze tudok levenni a polcról könyvet, van még pár filmem, amit nem néztem meg, rejtvényt is fejthetek és még számtalan dolgot, de az is csak időtöltés.
Néha tényleg szükség van a magányra, de néha pedig csömöröm lesz tőle.
Én arra értem az unalmas életet, hogy minden nap ugyanaz történik, mindig ugyanakkor kelek, ugyanazzal a tömegközlekedéssel közlekedek, még talán ugyanazokkal az emberekkel is. Néha úgy eltelik a nap, hogy nem történik semmi.
(Kevés barátom van itt, s ez sem segít!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!