Miért jutott nekem ez a sors?

Megint csak a siránkozás.

Mindenki udja, hogy egy pályakezdőnek sokkal nehezebb, mint annak, aki már 20 éve a szakmában van. Evidens, hogy egy munkáltató szívesebben alkalmaz olyan munkaerőt, aki már bizonyított, mint egy olyat, aki életében nem dolgozott az adott munkakörben.

Volt egy negatív élményed. És? Ez ok arra, hogy elhasalj? Persze! Könnyebb megint csak siránkozni, meg magadat sajnáltatni, és előre belemagyarázni, hogy neked milyen rossz, és mennyire esélytelen vagy. Ez egyébként nagyon jól jellemzi a személyiségedet. Ha valami kis akadály előtt állsz, ahelyett, hogy tennél valamit, csak elhasalsz és sírsz. Ez már a kérdésed megírásán is látszik. Még véletlenül sem azt kérdezted, hogy miként lehetnél sikeresebb, hanem mindent rákensz kívülálló okokra, meg arra a csúnya gonosz sorsra.

Az meg, hogy valamiből hiány van, egész pontosna azt jelenti, hogy nincs elég használható munkaerő, holott lenne rá kereslet, és nem azt, hogy a csúnya gonosz multi beint, hogy akkor sem fog senkit alkalmazni, ha emiatt nem tudja üzemeltetni a gyárát.

Ahogy már mondtam, egyedül a hozzáállásoddal van gond. Mihelyett valamiért küzdeni kéne, te fogod magad, elhasalsz, és rinyálsz, hogy neked milyen rossz. Van egy olyan érzésem, hogy neked soha az életben semmiért nem kellett küzdened. Máskülönben legalább egy kis küzdés lenne benned, és nem dobnád hanyatt magad minden kisebb buktatónál.

Igen, lehet, hogy azért, mert el vagy kényeztetve. Nem autizmus ez, hanem puhányság. Minden a sеgged alá volt tolva, így aztán nem is tudod, hogy mi az, hogy küzdeni valamiért. Csak várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön, és ha ez nem jön be, rinyálsz.

Mindenben csak a kifogásokat keresed. Ezzel tudod, annyi a gond, hogy ettől te semmivel nem fogsz előrébb jutni.

Műveltségedet mi sem példázza jobban, mint hogy például azt sem tudod, hogy az autisták kb. huszada rendelkezik az átlaggal nagyobb intelligenciával. És hogy huszonévesen is azzal kérkedsz, hogy alsóban ment a két órával később átveendő anyag, ahhoz csak gratulálni tudok. Akkor most én is zseni vagyok, mert ötévesen tudtam olvasni? Éljen.

Szerintem hagyd abba az önsajnálatot, másnak se repül a szájába a galamb.

Akkor kiábrándítalak: bizony van, hogy egy átlagos pasi egy évig gürcöl, mire barátnője lesz. Sőt, van, hogy tovább. Sajnos nem mindenki lehet az a full álompasi, ami után döglenek a nők. Csak veled ellentétben ők nem zuhannak össze, amiért van pár magányos hónap az életükben.

Egyébként gondoltam, hogy ki fogsz emelni valamit, egyetlen apróságot, olyasmit, ami egy átlagembernél egyáltalán nem ad okot a pszichés összeomlásra; és akkor ezzel az egy kiragadott momentummal próbálsz "takarózni"...

Csakhogy ugye ettől még az általános hozzáállásod ugyanúgy rossz, ugyanúgy a küzdeni akarásod egy hatalmas nagy nulla. Talpraesettséged is ugyanúgy zéró. Erre most hiába hozod fel azt, hogy egy évig nem volt csajod.

Ez nem több, mint kislányos hiszti. Semmi mást nem hangoztatsz, mint hogy mennyire sz*r az éelted, mennyire nyomorult vagy, mennyire kib*szott veled a sors, mert hogy volt egy év, amikor nem volt csajod. Hát agyf*sz. Nem vagy te valami hű de menő félisten, hogy mindig minden a vágyaid szerint történjen. Sokmilliárd másik emberrel megtörténik ugyanez. Egy évig nem volt barátnőd.. Istenem... tragádia... össze fog dőlni a világ...

Egyébiránt ez is jól példázza, hogy semmi tartás, semmi küzdeniakarás nincs benned. Egy tök sablonos, mindennapi dologból akkora problémát csinálsz, egy hangyaf*sznyi kudarcot úgy felnagyítasz, mintha valami rettentő nagy katasztrófa lenne.

#13-mal meg egyetértek.

És te két BKV-s kamubeszélgetés alapján vonsz le messzemenő következtetést meg általánosítást?

Bocs, de nincs kedvem a témában többet írni. Lehet, hogy diplomás vagy, de egy életképtelen s*gghülye. Teljesen mindegy erőlködnünk, mert úgysem veszed észre, hogy mennyire nagyon el vagy tévedve. Szánalom. Menj, és csinálj meg inkább 10 kivonást, mert kb. az elsősök vannak ilyen szociális érettségi szinten.