Ti elítélnétek?

Már nem így élsz,tehát nem.

Hát, ez nagyon érdekes kérdés így ismeretlenül. Az, hogy megváltoztál, az nálam nagyon pozitív dolog. De 18 évesen 25 pasi... Az akárhonnan nézem, sok!

A férfiakat marhára nem érdekli hogy hányan voltak benned,csak az fogja érdekelni őket hogy ők is benned lehessenek

Szerintem az elmondottak alapján érthető miért menekültél a kapcsolatokba. Persze az nyílván elítélendő amilyen életet akkor éltél. Viszont az, hogy saját elhatározásból új életet kezdtél nagyon is becsülendő és tényleg tiszteletreméltó. Ha arra gondolsz, hogy majd a barátod előtt titkolnod kell a multad szerintem ne aggódj. Ha tényleg megváltoztál, normális, megértő barátod van, és -ami a legfontosabb- hosszútávú kapcsolatnak ígérkezik szerintem ő is megérti mi miatt történtek ezek a borzalmak veled. Csak azzal vigyázz, hogy ne avass senkit túl könnyen a bizalmadba!

18/L vagyok. Kezdjük azzal, hogy amikor megszülettem a szüleim egy hajléktalanszállón éltek. Apám alkoholista, anyám idegbeteg. Az apámról 15 éves koromban tudtam meg, hogy még csak nem is az igazi apám. Ja és egy csomószor megvert és egyszer ki is akart dobni az ablakon. Anyám 40 éves létemre 20 éves pasikkal csalja "apámat". A sulimban utáltak, mert egy csomó pasi nyomult rám, én visszautasítottam őket, mire leszűzk.rváztak. És ez szépen lassan elterjedt rólam. Aztán amikor depressziós lettem, 17 éves koromban bebasztam és lefeküdtem egy pasival. Mindenki megtudta és akkor én lettem a kurv@. Erre én azt gondoltam: Ha már mindenki azt gondolja rólam, hogy egy ribanc vagyok, akkor azt csinálhatok amit akarok. Azon a nyáron még 4 pasival lefeküdtem, aztán még depressziósabb lettem és rájöttem, hogy ezzel magamat teszem tönkre. Másfél éve nem feküdtem le senkivel. A kérdésedre válaszolva: ne a családi háttereddel mentegesd magad, hanem vállald fel, hogy igen hülye voltam, de tanultam a hibáimból. Ja és az a 28 pasi rengeteg, én 18 éves létemre azt az 5-öt is szégyellem.

Nem!

Nem ítéllek el, főleg, hogy rájöttél, hogy nem így akarod élni az életedet és tettél is érte.

Én nem ítéleke el senkit, amíg nem simerem meg, amúgy én 17 éves vagyok. Anyu két helyen dolgozik, mert apán alkoholista, elköltözni nem költözünk el, mert anyu nem lenne rá képes, hogy itt hagyja, az igaz, hogy nem ver minket, de valahogy nem bírom elviselni. Akkor kezdett inni, mikor megszülettem, így néha a saját hibámnak érzem a dolgot. A szülei meghaltak. Anyu szülei élnek csak, akik betegek. Az anyukája bottal jár és pszichológiai bete, nem egyszer volt a pszichiátrián. Az apukájának nincs meg az egyik lába. Mindegyikőjüket ő látja el, velem és a nővéremmel együtt. Este 9-10 körül ér haza a 2. munkahelyéről. Apám egyeltalán nem dolgozik már 6 éve. semmi, azaz semmi pénzt nem keres. Járja a falut egész nap, ha valaki munkát ad neki és kap pénzt első dolga elinni. Mondjuk ennek ellenére, azonkívül, hogy a magatartásommal sokáig probléma volt, megszöktem pl. a suliból 1.-ben aztán még loptam is, persze nem hú, de nagyon dolgot, az a tieid mellett semmi. Viszont nekem is nehéz, ugyanis barátaim nincsenek. De valahogy megvagyok már egyedül is, hamarosan egyetemre megyek, így talán majd könynebb lesz.