Idegbeteg vagyok. Lehet ezen segíteni? (olvassátok el légyszi! )

A legnagyobb probléma és a problémád gyökere az, hogy otthon élsz. Tudom, ennyi idősen nem lehet még elköltözni, de amint tudsz menj el. Idővel szépen le fogsz nyugodni.

Az én anyám is ilyen. Mindig is ilyen volt.

Hát, velem is hasonló volt a helyzet… Fizikailag ritkán bántott, főleg nem ilyen durván, de egész életemben azt éreztette velem, hogy csak nyűg vagyok és miattam ilyen rossz az élete… A te korodban nekem is dührohamaim voltak, elviselhetetlen voltam… Ha esetleg vannak olyan rokonaid, akikhez átköltözhetsz, akkor mindenképpen tedd meg, vagy esetleg menj kollégiumba, ha van rá módod, és érdemes lenne orvoshoz is fordulni. Nekem emiatt már több öngyilkossági kísérletem is volt, pedig korán elköltöztem otthonról, de amíg nem tudtam teljesen függetlenedni az anyámtól, addig ezek végig kísértettek, tehát az se oldja meg a problémát, ha elköltözöl tőle.

Hát, ilyenkor, ha elmész pszichiáterhez, ír fel kedélyjavítót, szorongáscsökkentőt / nyugtatót, amit jónak lát – ezek segítenek átvészelni ezt az időszakot és kordában tartani a dühödet. A könyvek egyáltalán nem bizonyulnak elégnek; aki érzett már ilyet, az tudja; ez nem önkontroll kérdése. Talán pszichológushoz is érdemes lenne járni, akivel megbeszélheted a gondjaidat. (Tehát pszichiáterhez, azaz orvoshoz és pszichológushoz, akivel beszélgetni lehet és tanácsokat tud adni...)

(28/L)