Miért van állandóan sírhatnékom?

Néha rámjön ez az időszak, legutóbb pár hete, és most újra... Csak úgy rosszkedvű leszek, az emberek is megjegyzik, hogy nem láttak még ilyennek. Mosolygok, nevetgélek ugyanúgy, de tényleg nincs túl jó kedvem, a sz*r is ízetlen, és bárki bármit hozzámszól, rögtön bőghetnékem támad...

Tegnap este is a barátommal voltam, otthon szilvesztereztünk ketten, de se bújni nem volt kedvem, se semmihez, csak hagyjon mindenki békén... Aztán hagyott időt, utána odabújtam, de akkoris ha valami egy picit gorombábban szólt rám, vagy mondott valamit, akkor rögtön "megsértődök" vagy nem tudom, és olyan rosszul esik, hogy egy napig tudnék sírni miatta, pedig semmi rosszat nem mondott. És aztán ma is, valamit mondtam, amit nem szeret, akkoris kicsit nemkedvesen szólt, hogy hagyjam már abba, utálja ha ezt mondom, és ez is olyan szarul esett, hogy azonnal bőgni tudtam volna, mondtam is, hogy hagyjon, menjen haza, mert már a buszmegállóban álltunk. Ilyenkor kb úgy érzem, hogy olyan rosszul esik, hogy soha többet nem akarom látni, pedig egyáltalán nem mondott semmi rosszat. Aztán megkaptam, hogy én vagyok túl érzékeny, nem úgy érti, ezt tök kedvesen. Lehet, de akkor mit csináljak? A buszon is, a családommal is, állandóan csak sírhatnékom volt egész nap, sőt, ha eszembejutott, akkor rögtön könnybe is lábadt a szemem...

Mit lehet ezzel kezdeni?

17 L