Állandóan sírhatnékom van, nincs kedvem élni se. Mit tegyek?

www.thesecret.hu

Kösd le magad, és a gondolataidat.:)

Always look on the bright side of life!

Mindig nézd az élet napos oldalát!

Most például nem Líbiában vagy ahol a fejedre dobállják a vadászgépekről a jóságot, szerintem ez abszolút pozitív dolog, egy csomó lehetőséged van még az életben, az hogy a suliban mi történik picinyke porszem a gépezetben, nem sokat jelent az élet hátralévő részében, fel a fejjel kölyök, nincs semmi veszve! Inkább nézz egy kis L'Art Pour L'artot, az felvidít: http://www.youtube.com/watch?v=2ZZ0B6sPf2E

"év elején sulit váltottam, lett egy barátnőm, akivel jól megvoltam (sülve főve) aztán most nemrég "kibékült" egy régi barátnőjével"

Foglald el magad valami értelmes dologgal, és akkor nem azon fog múlni a hangulatod, hogy a debil osztálytársnőid milyen diplomáciai manővereket bonyolítanak körülötted.

"az osztályban mindig csúfolnak h ronda vagyok meg "rockercsajszi" -.-" nincs semmi önbizalmam (kövér és ronda vagyok)"

Nem biztos, hogy ronda vagy, konkrétan: a 15-20 éves korosztályban alig fordul elő olyan, hogy ronda lány/nő. Majdnem biológiai képtelenség. Van viszont olyan nő, aki elégedetlen magával és rosszkedvű, és ezért rendezetlenek az arcvonásai és ellenséges a fellépése, ezért visszataszító. Van olyan is, hogy egy nő rosszul választja meg a stílusát, nem az adottságainak megfelelően, és ez előnytelen.

Ha önmagaddal békében vagy, jól érzed magad, mosolyogsz, másokkal nem vagy ellenséges, és az adottságaidnak megfelelő stílusod van, akkor 99% az esélye, hogy szép vagy. Ronda nők a te korodban nem nagyon léteznek (kivéve, ha betegség, baleset stb. eltorzítja az arcot)

"az osztályban alapból kb mindenki utál, és akikről eddig azt hittem hogy bírnak (mert mondták h szeretnek) azokról kiderült, hogy utálnak"

Nem valószínű, hogy mindenki utál. Három magyarázat valószínűbb: (1) Vagy csak azt hiszed, hogy mindenki utál, mert mondjuk 1 vagy 2 ember utál, a többiről meg nem tudsz semmi határozottat; (2) vagy te is jó ellenséges vagy mindenkivel, és kiváltod ezt belőlük; (3) vagy valamiért veszélyesnek/kellemetlennek tartanak, pl. irigyelnek. Nők szinte mindig azt utálják, akit szebbnek/érdekesebbnek tartanak maguknál.

"a családi helyzetem se valami fényes, egyre jobban elszigetelődöm mindenkitől"

A korral is járhat (ilyen a kamaszkor), de ha ez rajtad múlik, ne vidd túlzásba.

"Csomó tanár pikkel rám. (a fizika tanár is, pedig fizikából eddig 5ös voltam!"

Ha pikkelne, nem lennél 5-ös nála.

"nincs, akivel megbeszélhetném, értéktelen vagyok"

Nem valószínű, hogy értéktelen vagy. Értéktelen ember egyébként nincs, még egy kivégzett sorozatgyilkos is jó valamire (trágyának). Te nem vagy bűnöző sem, szóval miért is lennél értéktelen.

"saját temetésemről fantáziálok"

Kamaszoknál előfordul, rockereknél és goth-oknál különösen.

"NIncs olyan óra h ne jutna eszembe az öngyilkosság"

Mint érdekes téma vagy mint hogy az akarsz lenni?

"De nem tudom megtenni a szüleim és a családom miatt (meg nem akarok pokolra kerülni)"

Nagyon helyes.

"van értelme élni egy ilyen kövér, ronda, undorító embernek, mint én?"

Marhaság. Ha zavar a kövérséged, le lehet fogyni. Én is most fogytam le. (Nem kellett hozzá csoda, egyszerűen kevesebbet ettem pár hónapig). Csúnya meg nem vagy, ezt a szöveget nem veszem be egy fiatal lánytól. A "csúnyaság" egy alibi, ürügy. Lehet, hogy most is jól nézel ki, csak csúnyának tartod magad. Lehet, hogy jól néznél ki, ha nem lennél durcás vagy rosszkedvű, kihúznád magad, mosolyognál. Lehet, hogy jól néznél ki, ha megfelelőbb hajviseletet/ruhát hordanál. Ezt is végig kell gondolni. Amúgy az is lehet, hogy a kövérséget is csak bebeszéled magadnak, mert nem vagy 34 kilós gebe.

ma 10:35

Ha ez így van, akkor az a tanár egy hülye, de ezért nem magadat kell utálnod, mert nem te vagy a hülye, hanem a tanár.

Szia!

Tudom, mit érzel. Nekem is volt ilyen időszakom, nem is rövid ideig. Én is rengeteget gondoltam az öngyilkosságra, arra, hogy hogyan csinálnám, mi lenne utána, ki hogy reagálna, meg a temetésemről...

A tinédzserkorom egy katasztrófa volt. Mindig is kinéztek a suliból, mert zárkózott voltam és "olyan furcsa". Sokat voltam egyedül nagyon.

Hála Istennek már jobb, nem mondom, hogy rózsás a helyzet, de már nem dobnám el az életem, célokat tűztem ki magam elé, és érzem, hogy ki egyre jobban kinyílok. Most pszichológusnak készülök, hogy segíthessek azokon, akiket hasonló gondolatok gyötörnek.

Biztos te is találsz valamit, amiért érdemes élned!! Ez nem megy egyik napról a másikra, de le kell küzdeni, egyszer nagyon boldog leszel, hogy nem csináltál semmi hülyeséget!