Mi a legjobb módja a bizonyos összetett családi traumák kezelésének? Kérem, csak az írjon akinek hasonló tapasztalata volt/van. Vagy hozzáértő.

28 éves ffi vagyok és egyre gyakoribb régi és új emlékek feltörése, melyek már teljesen beárnyékolják a mindennapokat, munkámat és egyszerűen még flörtölni sem tudok, mert a kisugárzásomra is kihat. Ami a legrosszabb még kapcsolatom sem volt, tinédzserkorom egy az egyben nem volt. Minden alkalommal rettegek mikor a szüleimről kérdez valaki és hírtelen mocskos mondatok hagyják el a számat, melyeket nehéz fékezni.

Ami azt illeti 90% hogy az apám nem az igazi apám, már az anyakönyvi kivonat dátumja sem stimmel ill. 6-7 évesen halottam elereszteni azt a mondatod: "..."Nevedre vetted". Amit egy darabig tudtam meg sem hallottnak tekinteni, de már nem. De egy belső érzésem mindig is volt efelől, sosem hívott fiamnak vagy ilyesmi, sőt egyszer részegen még rasszista megjegyzést is tett. Egyébként más rokon szerint is egy bunkó paraszt. Anyám sem tekinthető normálisnak; egy mérnöki diploma után ajándékként kaptam tőle; hogy elküldött biztonsági őr tanfolyamra, öreganyám csak annyit mondott menny el takarítani (mindkettő keserű boszorkány tele rosszakarattal, melyet nem képes bevallani önmagának).Öcsém, mikor hazahozta a bnőjét és nem tetszett anyámnak, kb. az egész utca halotta mi folyik. Ezt kb előadva egy Esti Showderben tuti sikerem lenne, csak ez nem az. Sosem érdekelte őket milyen álmaim is vannak, mondván jól le voltam szarva és hülye voltam amikor bármiről is meséltem. Egész végig csak lebeszéltek mindenről, bármihez kezdtem csak negatív dolgokkal pumpáltak, Nem értessz semmihez!!! Ahhoz képest hogy "fater" Ausztriában dolgozik egyszer nem fordult meg a fejébe segíteni a fiain munkát szerezni, pedig nem lett volna nagy kunszt. Most már ott tartok, ha autóbalesetet szenvednének és kinyifanna mindegyik, nem biztos hogy egy könny is kicsordulna. Ami a legrosszabb, hogy mindhárman (anyám, apám, öreglány) úgy tesznek mindha mi sem történt volna. Azt sem tudják hogy kell bocsánatot kérni, mindegyik egy nagy büdös büszke beteg majom. Ami azt illeti nem veszik észre, egyáltalán és anyám tudja hogy bajom van velük, de bármikor is előhozom ő a tökéletes ember és nem az ő hibája. Vagy öreganyám legjobb taktikája: Csak mondd, mondd!! Mintha elmenne a füle mellett. Abszolutt nem ismerik és nem képesek azonosulni, kb annyira ismernek; hogy a legjobb ajándék nekik mindig a pénz - egyszerűen lelki szegénységben is szenvednek.

Mostanában már nem igazán tudom kezelni és érzem hogy az előbbrelépéshez meg kell oldanom ezeket a dolgokat minél előbb,de a név változtatás nem fogja megoldani teljesen. Amit leírtam, az csak a jéghegy csúcsa.

Értékelném, ha valaki tudna tanácsolni valami ésszerű megoldást. Hogyan lehetne velük legjobban ki b a sz n i és ugyanazokat az érzéseket előhozni amik miatt szenvedek. Az ilyen megbocsátós, dolgok már sajnos nem működnek. A telefonon a számukat már kikapcsoltam, de édes kevés, a gondolat még mindig a fejemben van. Az igazat megvallva nem is nekem lenne psichológusra szükségem, hanem nekik az el b a sz o tt életük miatt, amit kisugároznak másra is.