Csak számomra tűnik sekélyesnek a mai világ?
Olyan ember vagyok, aki számára a kötelesség az első, bármi áron. Utána jön a szórakozás, amiben megoszlik az egyedül, hobbikkal eltöltött idő és a társaságba járás. A társaság kikapcsol, elvon a problémáktól, az egyedüllét pedig pihentet, és lehetőséget ad összeszedni magam.
Az életmódom miatt rengeteg bírálat ér. Állítólag bánni fogom később, gyomorfekélyem lesz, meg fogok savanyodni, nem lesz mellettem senki később stb.
Egyre kevésbé hiszek magamban, de azért még mindig magam mellett tudok érvelni.
Fura ez a mai világ...
Az jön le, hogy a társas szórakozás az első. Állítólag a fiatalság elfecsérlése, ha ebből nincs dögivel.
Jöhet a hobbi, a sport, a tanulás, de csak ha megvan a szociális élet.
Számomra fura ez a felfogás.
Egyrészt, szerintem a társasági lét egy idő után sekélyes. Nem lesz témád, csak a másik kibeszélése. Fejlődni esélyed sincs. Érdeklődési kör... az hol van? Hol lehetsz igazán önmagad, hol szedheted össze magad? Ahhoz kellene az egyedüllét is.
Másrészt... Aki nem olyan okos, ügyes, hogy egy nap tanuljon is, sörözzön is és a hobbijával is törődjön, az adja is fel?
Csak olyat hallok, aki mindegyiket megteszi. Az nekem stresszes lenne. Ha egy nap kettőt kell csinálni is már stresszelek a rohanástól, nemhogy mindent.
A másik, amit hallok, hogy elkönyveli, hogy nem megy neki a tanulás, vagy nincs ideje hobbira. Persze egy csomót tanulhatna még, de nem teszi, merthogy jaj szociális élet meg jaj így jaj úgy.
Tudomásom szerint régen jobb volt.
Régen a gyerekek dolgoztak, többet segítettek otthon és komolyabban vették a tanulást.
Persze biztos régen is voltak, akik összecsapták vagy hanyagoltál a kötelességeiket. De régről több olyanról hallani, hogy valaki keményen dolgozott, hogy elérjen valamit... És nem tette hozzá, hogy a "szociális élet kárára", meg hogy "jaj de stressze volt", hanem csak a cél lebegett a szeme előtt és miután elérte, csak annak örült.
Régen mintha komolyabban vette volna a dolgokat az emberek zöme.
Mégse hallani csoportos depresszióról, stresszről, szorongásról. Hanem szeretetről, örömről, ami manapság egyre kevesebb... Arról nem is beszélve, hogy hogy átvészeltek két világháborút; előtte, közben utána a szegénységet, mikor manapság az emberek azt se vészelik át, hogy tanulni kell...
válasza:Ha elvonatkoztat ezektől a robotoktól, akkor azért nem olyan szörnyű az amilyennek látszik.
Én olyan ember vagyok akinek a társaság az utolsó - itt most nagy társaságra gondolok 5+ember. 1-2 emberrel elvagyok bárhol bármikor, főleg ha ismerem azokat.
válasza: válasza:Miért, éltél másik korban is? Nyilván nem. Az öregek meg azt mondanak amit akarnak. Mindig is sokfélék voltak az emberek. Te ilyen vagy.
Azért nekem is szoktak hasonló gondolataim lenni, kicsit más összefüggésekben. Régen talán jobban kialakult rendje volt mindennek, amiből valamennyi megmaradt a nagyszüleinkben, kevesebb a szüleinkben és bennünk. Nagyanyám pl., ha még élne, addig veszekedne velem amíg abba nem hagyom ezt a henyélést amit most csinálok. Oké hogy szombat van, de akkor is valami értelmeset KELL csinálni, legalábbis így hangozhatna az ő filozófiája, és ez dühített, de egyre jobban látom hogy igaza volt. És még egy rakás példát lehetne sorolni, ahogy te is írod, az egész életüket. Dolgoztak, tettek a maguk ügyéért és ez így volt minden rétegben, kivéve talán a "csavargó" (használja még valaki ezt a szót?) rétegben, aminek az életéről egyébként több könyv is született. A parasztok művelték a földet, volt aki csak ész nélkül túrta de volt aki szemináriumokra járt hogy tudja is mit csinál. Voltak kisiparosok és munkások a városokban, nem volt másod- meg harmadállásuk de rendezett körülmények között élhettek és a "lumpenproli" nem volt mindennapos, mint ma, hanem egy ritka díszpéldány volt. A felsőbb rétegek is tették a dolgukat, hiába szidja bárki a kisebb és nagyobb nemességet, meg lehet nézni mekkora műveltségű emberek voltak közöttük, elég említeni a Széchenyiéket. Ha egyetemre járt az ember az is egészen más aktivitás volt, sportoltak, tanultak, művelődtek az emberek nem csak benéztek egy-egy órára aztán bemagolták a kötelezőt mint most.
Persze ezeket én is csak hallottam, de így lehetett. Most nem arról beszélek hogy volt-e szegénység 100-200 éve (volt, most nincs?), hanem hogy saját ügyükért munkálkodtak az emberek.
Szóval van valami abban amit írsz de kár a szórakozásra kiélezni, inkább arról van szó hogy sokakból hiányzik az egészséges vágy a munkára. Hogy a tied egészséges-e azt nem tudom innen megmondani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!