Miért bújik el a világ elől?

Ismerősöm 19/f és szinte csak iskolába jár, meg otthon wowozik. Néha talán eljár még kondizgatni is... ezen kívül semmi, hiába hívom bárhova, csináljunk valamit, sehova nem jön. Már kezdtem sajnálni, magának okoz rosszat, de hát fogalmam sincs, hogy tudnék rajta segíteni. Én voltam évekig a lelki társa, folyton hallgattam, amit mondott és ami a szívét nyomta. Bennem bízik meg a legjobban.

Ha valaki ismert, idegennyelvű angol szavakat mond neki, a kisebbségi komplexusa "kiütközik rajta", hisztis és mérges lesz (magára). Mintha nem tudna haladni a világgal, le van ragadva a kis lelke ott, ahol eddig is volt.

Szerintetek hogy lehetne rajta segíteni? Miért bújik el a világ elől? Fél? Szorong? Önmagától fél? Az eddigi ismerőseit is eldobja magától, azokat is, akiket nagyon szeretett (alkohol kihozta belőle az igazi énjét, többször megölelte a barátjait).

Ha meg egyik barátja, ismerőse elkezd tanulni és jobb jegyeket szerez, akkor idővel rászáll arra, és ahelyett, hogy ő is ezt tenné, a másikat csesztetni, hogy "visszaessen". Érzelmileg zsarolja, stb. Ennyire durva lenne a kisebbségi komplexusa? Mintha "lerántaná" a másikat magához... nagyon alja a gyerek, minden értelemben.

Borderline-os? Túlságosan igazak rá a tünetek... meg kamu accountokat csinál és mindegyiknek más a személyisége. Nagyon kusza kis lelke van.

Hogy lehetne rajta segíteni? Olyan, mint egy makacs kutya, akinek hiába tolja az ember az asztal alá a fejét, az istenért sem megy be oda.