Hogyan kezdeményezzek egy bizonyos beszélgetést?
Van egy barátnőm, akivel eleinte kilencedikben, az osztályban ismerkedtem meg. Vagyis akkor még csak esetlenül próbálgattam ismerkedni vele és ő is szintúgy velem. Azt kell rólam tudni, hogy nem vagyok egy kezdeményező típus és ha még is nekem kell, akkor sokáig sz.rakodok a dolgon. Nos teltek a napok, hónapok és több dolgot megtudtam róla, (bár ő rólam nem túl sokat) Nem sokat beszéltem, csak hallgattam mit mond, miről beszél. Közben kényelmesebb volt nem beszélni annyit. Egyszerűen örültem, hogy beszél nekem ilyenekről..
Aztán jött egy nyár, amikor kissé megrekedt minden. Volt egy nézeteltérés vagy egymás meg nem értése és ezen a nyáron sokat szenvedtem emiatt és utóbb kiderült, hogy ő is. Ezek után mintha elvágtak volna bennem valamit. És valamiért ő is falakat állított fel maga elé.. Volt, hogy mindenkivel beszélgetett vagy odament hozzá, csak engem nézett levegőnek. De tényleg, mintha ott se lennék. Szerintem, így utóbb rájöttem, hogy ő is ezt láthatta rajtam, hogy nem szólok hozzá és levegőnek nézem. Pedig én végig figyeltem, csak néha olyan észrevétlenül tudok megfigyelni egy embert, hogy tényleg olyan mintha nem is érdekelne. Pedig belülről igen is figyeltem, csak nem igen tudom kimutatni. Valószínűleg érzelmi analfabéta lehetek..
Volt ebben az esetben egy kis ördögi kör is azt hiszem. Hiszen amikor azt láttam, hogy nem érdeklem és levegőnek néz, akkor szomorú pofát vágtam, ő pedig pont a savanyú képem miatt kerülhetett.
Most 11-be járunk és még mindig vannak ilyen esetek. Ezt eléggé elhúztam, mert nem tudtam soha kezdeményezni és kimutatni azt, hogy szeretem. Azt hitte, hogy kiakarom zárni magamból, pedig pont, hogy ellenkezőleg. Csak épp az érzelmeimet képtelen vagyok normálisan kifejezni.. Szeretném, ha elölről kezdhetném a barátság építését, de ehhez előbb tisztáznom kéne vele egy két dolgot.
De mégis, hogy álljak neki, hogyan kezdjem el úgy, hogy ne legyek túl tolakodó, de mégis egyértelmű?
Egy picit kusza lett és nem enyhén novella terjedelmű, de remélem érthető. :D
A válaszokat előre köszönöm!
17/L
Egy rövid mondat, amit még a bátyám tanított:
Ha akarsz baszni maradsz, ha nem akkor leszopsz...
Köszönöm a tanácsot első válaszoló! De annyit hozzáteszek, hogy nem arról van szó hogy egész nap nem szólunk egymáshoz, hanem úgymond nem beszélgetünk. Hülyülni elhülyülgetünk néha, de igazán beszélgetni nem. Olyan mintha ezelőtt nem beszélgettünk volna komolyabban, hanem mintha mi sem történt volna csak osztálytársi viszonyban vagyunk. Amolyan elhidegülés féle.
Utolsó válaszoló: Megfogadom :D xD
Első vagyok :D
Az elhidegülésen amúgy nemsokminden segít... Tavaly jóban voltam nagyon egyik osztálytársnőmmel, nyáron nem beszéltünk 1X találkoztunk csak. Ezután persze az év eleje úgy kezdődött majdnem ahol abbahagytuk, péntekenként a "csapat" (barátok) mindig maradtunk hambizni stb... De mivel furcsálottam, hogy nem olyan velem mint tavaly, elkezdtem ezzel zaklatni, persze nem volt jó ötlet. Végül nem szólt hozzám (noss igen, ilyen gyerekes barátaim vannak xD) persze ezután a többiekkel is valahogy sorozatosan összevesztem, szóval ezután elkezdtem a fentebb írt taktikát alkalmazni. Tehát építkezni az alapoktól ^^ de mára ott tartok, hogy ha hozzám is szól, akkor is csak beszólogat. Például: beteg voltam a hét elején (meg egy másik barátnőnk is) (hétfő kedd) szóval bementem a terembe, leültem vele szemben lévő asztalhoz, és beszélgettem a többiekkel, aztán ő kijelentette: Jobb lett volna, hogyha xy és nem te jössz suliba. Érdekes, mert régebben rosszul esett volna, most csak mosolyogtam tovább :D Szóval ezzel csak azt akarom neked mondani, hogy vannak "barátok" akikért már nem éri meg a fáradtság. De erre csak akkor jön rá az ember, ha rááldoz fél évet az "építkezésre" Persze sok szerencsét neked :D Egyébként megfigyelted, hogy mennyi barátságot tönkretesz a nyáriszünet? most nem? xD Álszent szünet! Ezért még megfizet :D Amúgy, hogy alakul?
Én úgy érzem érte megéri a fáradtság.. Nem is fáradtság, mert egyszerűen örülök annak, ha kicsit is néha de jól érzi magát velem. Egyébként van ebben az alapoktól kezdem dologban valami. Úgy mond elkezdtem ezt az elvet és volt hogy jó dolog sült ki belőle. Azt éreztem hogy jól érzi magát velem. Ha nem is kitörő boldogsággal, de jól. :D
Nem akarom siettetni vagy zaklatni a nyáron történt témával igazából.. Én nem a nyáriszünetet okolom a történtekért, mert ez nem csak egy szimpla nyáron nem "kötelező" találkoznunk és ezért elhidegülünk egymástól dolog, mint sok esetben. (összejött neki sok minden és ezt nem értettem meg, meg ő sem hogy én mért vagyok ilyen vele) De ezt nem ecsetelem, mert nem lényeg most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!