Ti voltatok már úgy, hogy szívetek szerint nem éltetel volna tovább? Csak lefekszetek és alszotok örök éltetekig?

Én nagyon fáradtnak érzem magam. Egy ideje csinálom az egyetemet, és próbálom anyukám lelkivilágát rendbe tenni, aki nem boldogul az életben. Már középsulis korom óta én viselem az ő gondját. Plusz, most munkanélküli is volt, ezért eljártam dolgozni is, hogy legalább enni tudjak adni neki. Közben ápoltam a párkapcsolatomat, és a baráti kapcsolataimat. Lavírozóm a családtagjaim között, mert szóba sem állnak egymással, egyedül én vagyok az, akit mindenki szeret.

Úgy néz ki, hogy végre anyu élete egyenesbe jön. Elmegy dolgozni. És nem kezd kimászni a depresszióból is. Csak sajnos messze megy. Kicsit féltem is, hogy egyedül megbirkózik e mindennel.

És most, hogy valamelyest könnyebb lett nekem... igazából azt érzem, hogy bárcsak véget érne már minden. Csak lefeküdni és nem kelni fel soha.