Ha valaki alsóbbrendű mint mások joggal lehet alacsony az önbecsülése, nem?

Szerintem önértékelési zavar.Senki nem lesz magától hideg, kimért, unalmas (szerintem) biztos történtek vele rossz dolgok, és gondolom barátai is azért nincsenek mert fél megnyílni mások előtt esetleg tartva a kudarctól. (ismerős)

Semmiképpen se érezze magát vesztesnek, bár normális tanácsot nem tudok adni, de meg kell próbálni kimozdulnia az illetőnek ebből az állapotból. Kell valami célt találnia, amitől legalább egy kicsit boldog lesz és talán utána már könnyebb lesz megtenni a további lépéseket.

Feltételezem magadról írsz kérdező. Én viszont nem foglak se sajnálni se bátorítani. Előbbit azért nem mert nem érdemled meg, másikat meg azért nem mert ahogy látom te már döntöttél, beletörődtél abba a torz képbe amit látsz magadról. Így aztán felesleges is bármi biztatót írnom.

Ha viszont valaki másról van szó és nem rólad akkor azt mondom: senkit se tarthatsz a víz felett akarata ellenére. Csak azon lehet segíteni aki hagyja hogy segítsenek rajta, azzal aki feladta egy dolgot lehet tenni: elfogadni hogy ő továbbra is így akar "élni", ez az ő akarata annak ellenére hogy feltételezem már mások is igyekeztek lelket önteni belé, sikertelenül.

Már maga a kérdés elég butácskán hangzott, hisz logikus, hogy "alsóbbrendűeknek alacsony az önértékelése".. de a szöveg elgondolkodtatott, bár az nem segít ha felszínes tanácsokkal próbálja bemesélni magáról, hogy van önbecsülése. nem az önbecsülés az alap, az kicsit fentebb van, az alap, hogy előbb belássa, hogy lehetne jobb is, és hogy szeretné, hogy jobb legyen, majd küzdjön érte.

nem a farok húzza a macskát, igen is: nincs olyan, hogy született szerencsétlen. Ha sikerül jobb belátásra térnie egy embernek, akkor van lehetősége megváltozni. Az emberek néha negatívan szemlélik a dolgokat, kiszűrik a sz*rt a másik emberből, és talán nem ismerik, a "született vesztes" sem nyitott személyiség. Épp az teszi vesztessé az embert, hogy nem figyel önmagára, nem törődik magával, (tudásával, stb.) mert amiatt rimánkodik, hogy nem lehet olyan, mint amilyen lenni szeretne, ez esetben pl. nem lehet szép, nem lehet felszabadult. Sok kevésbé-szép és unalmas ember van, aki nem törődik eme hiányosságaival és önmagukért élnek, mert van önbecsülésük.

És ha helyreteszik az alapot, és elkezdik olyan irányba terelni az életüket, amik "ŐK", akkor sorban minden helyre áll. Egy dolog, hogy jogosan vesztes, de nem született vesztes, ez tőle függ.

Persze ezt nem lehet erőltetni. Nekem is sokáig gyenge önbecsülésem volt, ronda nem vagyok, aki ismert az "gyönyörűnek" tartott, sokan, akikkel szemben barátságtalan voltam, rondának tartottak, mert olyan undok fejem volt. Néha a kisugárzás is számít. Szóval én is önmagamtól jöttem rá pár megvilágosult pillanatban, hogy rossz úton járok, és semmi okom a nyafogásra, és azóta jobb. De én pl. igazán jó neveltetést kaptam, így talán ő tényleg reménytelen eset.

bárlegyünk már optimisták: ha segítesz rajta, nem kizárt, hogy jobb lesz neki.

1.Én pl. ismertem már olyan embereket, akik bűn rondák voltak, mégis volt barátnőjük, és szociális kapcsolatuk is rendben volt:). És maga a csúnyaság attól is függ, hogy mennyit foglalkozik magával, ha megtalálja a stílusát, ápolja a bőrét, a haját, akkor szebbé válik! Mint azokban az átalakulós filmekben, biztos láttál:)) Egy érdekes jó haj sokat dob a külsőn, és a kisugárzáson.

2.Én is rendszerint nagyon-nagyon merev és unalmas voltam társaságban, talán szerencsém volt, hogy voltak barátaim, akik közel álltak hozzám, és mellettük felszabadultam, egyre jobban, mellettük viccesnek, érdekesnek mondhattam magam, megismertem ezt az oldalam. Ők többnyire jóindulatúak voltak, akik nyitottak felém, talán ha nem ilyen barátok mellett nőttem volna fel, nekem is sz.rabb lenne.

3."bár nem buta, de kiemelkedően okosnak sem lehet nevezni" konkrétan minek lehet nevezni?

ezt azért kell megszólnom, mert szerintem ez is önbecsüléssel függ össze. Az önbizalom hiányos múltamra többnyire jellemző, amit leírtál, és az mindenki nemtörődömnek látott, mert nem igazán nyíltam meg, nem is gondolták volna mennyire zavar az hogy milyen vagyok. Akkor még nekem sem volt semmi, amiben "kiemelkedően okos lennék" csak zavart, hogy milyen sz*r vagyok, de aztán azzal foglalkoztam, amiben jó vagyok, hogy abban legyek kiemelkedő.

leírni*

sz*rügy:) amúgy önbecsülés tényleg segíthet, tapasztalatból mondom. a képesség attól is függ, hogy mennyit gyakorol, s aki magába táplálta, hogy "áhh én úgy is mindenben sz*r vagyok" akkor még az a csöppnyi reménye is elvész.