Hogyan rázzam le? Nagyon idegesít már.

Van egy lány, akivel jóban vagyok, de egy ideje kezd megromlani a barátságunk, legalábbis részemről. Eddig rendes volt, most meg mintha visszafejlődött volna óvodás szintig. Nagyon gyerekesen viselkedik; "vicces" hangokat ad ki, és azokon röhög, mindenen idegeskedik, a legkisebb probléma hatására is összefossa magát. Folyton rám akaszkodik, egész szünetben, sőt órán sem áll be a szája, nem veszi észre hogy le sem szarom. Ha megpróbálok máshova menni, másokkal lenni, jön utánam, de szó szerint, mintha hozzám lenne kötve! Jön, jön, beszél, beszél, nevetgél, és ez már nagyon idegesít, mert zavar, hogy egy kicsit sem tudok magamban vagy más barátnőimmel lenni. Bármit teszek, úgy érzi, az rá is tartozik, követ, merthogy "elkísér". Ha finoman visszautasítom, nem érdekli, vagy - miután elintéztem az aktuális teendőt - ismét megkeres és rám ragad. Még órán is, ha közel ülünk egymáshoz, bökdös, dumál, be nem áll a szája. Folyton lecseszik, de nem érdekli; néha én is szólok neki, hogy "óra van, nem veszed észre?" Ez általában hatásos - 10 percig. Utána az egész kezdődik elölről. Engem nem zavar, ha valaki sokat beszél, pláne, ha közös témánk is van, de ő... a probléma ott kezdődik, hogy csak beszél, de nem mond semmit, javarészt önmagát ismétli. Olyan dolgokon röhög, amiket már ezer éve mondtunk vagy tettünk, és elvárja, hogy én is röhögjek, pedig számomra már nem vicces az ilyesmi. Jó emlék, de nem tudok rajta asztalt verve nevetni. Ha más barátnőmmel vagyok, és elvonulunk valahova kicsit dumálni, pár perc múlva megjelenik és nagy gondterhelten közli, hogy "az egész gimit tűvé tette értünk"... Hát nagyon örülök, és mégis ki kérte?!

Folyton zajong, olyan a nevetése, mint az iszonyú hangos lónyerítés... Ha megkérem, hogy csendesedjen el, nem használ. Szándékosan össze-vissza veri magát, és ezt találja humorosnak... 15 éves, könyörgöm, 15!!!

Alapvetően jó szándékú ember, de pár hónapnál többet nem lehet kibírni mellette. Mit csináljak, hogy vegye a lapot? A szemébe mondani nem akarom; tudom, az igazi barátok meg tudják beszélni a problémáikat, de korábban is voltak már kisebb konfliktusaink, és mikor tapintatosan felhoztam a témát, mindig az lett a vége, hogy megsértődött és mélabúban sírdogált egy sarokban - ezt pedig nem bírom nézni. Mit tegyek?