Az emberek miért a rossz énemet szeretik?

Egy-másfél évre visszanézve teljesen más voltam. Sokkal "rosszabb". sokkal rosszabbul viselkedtem másokkal, meg úgy egyébként. folyton piszkáltam másokat, másoknak beugattam (sokszor ok nélkül), kibeszéltem őket, utáltam elég sok embert nyíltan, sokkal többet voltam részeg és csináltam hülyeségeket, állandóan feltűnősködtem, mindig én voltam a központ, mindenkinek rólam kellett beszélnie, minden sz*rságban benne voltam, állandóan balhéztam, sértegettem másokat, szóval ilyen elfajzott voltam. És az emberek ezt imádták! Állandóan hívott mindenki mindenhová, én voltam mindenki legjobb barátja... De ugye ezeket a dolgokat előbb utóbb visszakaptam. Szóval úgy döntöttem megváltozok, vagyis inkább visszafogom magamat és nincs több balhé meg oknélküli beszólogatás. Na amióta nem vagyok nyíltan szemét senkivel az emberek kerülnek és utálnak. És a régi dolgokat szerintem elfelejtették. Most próbálok kedves lenni másokkal, meg segíteni nekik, ha tudok. Gondoltam arra, hogy unalmas vagyok, lehet. De azért szerintem ellehet velem beszélgetni, egyáltalán nem rossz társaság vagyok, meg még mindig benne vagyok/lennék hülyeségekben. De az utóbbi hónapokban mindenki hanyagol. Tényleg ilyen feltűnősködő bunkó ember kell nekik? Én sokkal inkább barátkoznék magammal most, mint egy éve. Komolyan az kell hogy bántsak másokat?