Pazarlom az időm, nem találom a helyem, nem tudom mit csináljak, és így elrepül az életem, mit tegyek? 20/L

Depresszióm és szociális fóbiám van (a pszichológus legalábbis ezt a diagnózist állította fel). Szerintem azonban teljesen felesleges az egész élettörténetemet áttúrni, és a családi kapcsolatokat boncolgatni -ami elég tragikus mellesleg-, mert azt gondolom, hogy a problémáim fő forrása az az, hogy semmi értelmeset nem csinálok. Újságíró suliba járok, ami nem igazán érdekel -csak az írás igen, de a tévézés meg ilyesmi nem igazán-, úgy érzem, semmi hasznosat nem teszek. Hagyom, hogy elsorvadjon az agyam, és az önsajnálatban dagonyázok naphosszat. Szerintem maximum az lehet a célja az életemnek, ha másokon segítek, elég empatikus vagyok, és érzékeny, ezzel nincs is baj, de hogyan?? Mikor magam is már "roncs" vagyok, valamint nyilván abból nem lehet megélni, és hogy segíthetnék másokon, ha magamon sem tudok? Én nem vágyom pénzre, óriási házra, családra, stb, csak szeretném hinni, hogy van valami értelme annak, hogy megszülettem, tehetek valami jót az emberiségért. (Bár annyira elkeserít minden, amit körülöttem látok, hogy nem tudom, van egyáltalán értelme a jóra törekedni??)

Mi a fenét csinálhatnék??