Hogyan szerezhetnék önbizalmat / érezhetném magam jobban a bőrömben?

15 éves lány vagyok. Most vagyok elsős gimnazista, és most vagyok először kollégiumban (cirka két hónapja).

A probléma akkor kezdődik, hogyha ki kell lépnem a szobámból. Mert addig tényleg minden oké. Szeretem a szobatársaim, soha nem voltam kimozdulós alkat. Egyszerűen utálok a nyílt folyosón tartózkodni, a közös szobákban. Szerencsétlennek érzem magam, rondának és ügyetlennek, érzerm a hátamban a rosszalló pillantásokat, tudom, hogy kiröhögnek, hogy idiótának tartanak. Meg is van rá az okuk.

Annyira béna vagyok, hogy egy sima köszönést is el tudok szúrni. Utána pedig akár egész nap ezen rágódni, tönkretenni a napom és utálni magam. Mintha egyébként szeretnék magamban akármit is.

Az iskola sokkal rosszabb. Félek az idősebbektől, mindenkinek próbálok megfelelni, de nagyon el vagyok különülve. Az ofőm is így jellemzett szülőin, egy szóval: visszafogott. Nagyon visszafogott. De egyszerűen nem tudok úgy viselkedni, ahogy a többiek. Az osztálytársnőim egytől egyig csinosak, közös témákról beszélgetnek, fiúkról, arról hogy ikszipszilon rájuk köszönt, vihognak. Annyira nőiesek, szépek, és ha nem szépek, hát végtelenül divatosak. Az ilyesmihez sincsen érzékem. Ők talpraesettek, élvezik az életet, erőlködés nélkül okosabbak tőlem.

Hiába teperek, sehogy sem tudok a baráti körükbe tartozni. Az osztályközösség több mint a fele már korábbról ismerte egymást, és sok új jövevényt fogadtak be bizonyos csoportok. De engem senki. Érzem, hogy a legjobb barátnőmet is csak én meg a savanyú fejem húzza ki a társaságukból. Őt kedvelik. Lassan azt veszem észre, hogy tudatlanul kezdem ellökni magam mellől. Ami neki mindenképpen hasznos lenne.

Nagyon irigy vagyok, az olyanokra, akik könnyen barátkoznak. Jópár osztálytársam ilyen. Szép, karizmatikus, vicces. Őket mindenki szereti, pedig nem tesznek semmit. Ők állati felszabadultak, magukat adják, és ezzel együtt szeretik Őket.

Mit kellene csinálnom, hogy ne feszengjek, hogy ne mások véleménye határozza meg azt, hogy merek-e létezni? Már nagyon unom, hogy hetente öt napot töltsek szörnyű érzésekkel és állandó hányingerrel. Mégse tudok mit tenni.

Kérlek, segítsetek.