Úgy érzem, nem tudok rátalálni önmagamra. Ennyire könnyen befolyásolható vagyok?

Ott kezdődik, hogy nagyon kevés az önbizalmam...szerintem ebből fakadhat az, hogy nagyon könnyen befolyásolható vagyok. Ez alatt azt értem, hogy bekerülök pl. egy új társaságba, és valamiről van egy véleményem, de tök hamar megváltozik, mert ha a másik megindokolja, hogy ő miért gondolja másképp, akkor én is kezdem azt igaznak hinni, azt gondolom, hogy lehet, hogy tényleg így a jó, ahogy ő mondja. Szerencse talán az, hogy alap nézeteimben nem tudnak megváltoztatni, tehát az értékrendem az már régóta állandó (hűség kérdése, nagyon fontos a család, stb. szóval ezekben senki nem tudna megváltoztatni). De akkor is zavar, hogy nem ismerem önmagam. Egyik nap még extra nőies szeretnék lenni, egy komoly nő, másik nap meg kiráz a hideg attól, hogy felnőtté váljak, és laza ruhákban, laza bulikba, legszívesebben kocsmatúrára mennék. Egyik nap beérném egy olyan élettel, ami átlagos, tehát kis házikó, otthon melege, gyerekek nevelése és munka, másik nap meg arra hajtok, hogy nagy baráti társaságom legyen majd akkor is, amikor már dolgozok, exkluzív helyekre járjunk, és szuper karriert tudjak kialakítani. Oké, ezeket nem teljes mértékben én döntöm el (max. annyit tudok csinálni, hogy ismeretségeket szerzek, és nagyon sokat tanulok), de akkor is. Nagyon rossz ez a kettősség, jó lenne eldönteni, hogy most ki is vagyok én valójában. Attól is függ, épp milyen társaságban vagyok, de nem hiszem, hogy normális az, hogy ennyire próbálom mindenkivel megtalálni a közös hangot, és ennyire formálódom, ha új helyre kerülök, vagy új embereket ismerek meg. Bocsánat, tudom, hogy értelmetlen az egész, és nem vagyok skizofrén meg semmi, csak próbálnám megtalálni, hogy most ki is vagyok én:D 18/L