Nem engedik korrigálni a hibámat, mit tegyek?

Beismerem, volt már ilyen kérdésem, csak nem így tettem fel, lehet így több ill. más jellegű választ kapok.

Döntésképtelen vagyok, ezen felül több dolog érdekel, de mindegyik ideig-óráig nagyon, aztán felszínesen. Ráadásul hajlamos vagyok elvakultan ragaszkodni dolgokhoz, a negatív kritikákat figyelmen kívül hagyva. Nehezebben tanulok az átlagnál és nem jó a logikám. Viszont szorgalmas vagyok, és bár mint említettem, csapongnak az érdeklődési köreim, de mindig van és sok.

Sikerült elrontanom a pályaválasztást.

Alapvetően egy olyan szakon vagyok, ami nem ad se állást se tudást, nem jó semmire. Az egyetemmel kapcsolatban arra számítottam, hogy kemény tanulás lesz, ehhez képest sokkal kevesebbet tanulok, mint a gimiben kellett. Kb. mindenből középiskolás anyagot veszünk. Jó, ettől még újdonság, mert elfelejtettem, de arra azért emlékszem hogy basszus ezt vettük gimiben.

Váltanom kellene, de most. Most még nem használtam el sok támogatott félévet, most még nem kell dolgoznom, nyugodtan tanulhatok (tart a tartalékpénzünk); most még be lehet kerülni egyetemre államira aránylag könnyen; ha vissza kell fizetni a szakváltás miatt, most még nem sokat. Most vagyok tanulási képességem teljében. Még nem sürget a családalapítás, az önállósodás gondja.

Apám hallani se akar róla, ha felvetném, leordít. Sőt ha mást mondok is leordíthat, mert azt hiszi, megint a szakot meg a sulit szidom.

Azt mondja, amit elkezdtem, fejezzem be. Elítéli, ha valaki valamit félbehagy, azt mondja, hogy annak büdös a munka. Sőt, azt is mondja, hogy nem baj, ha olyanba vágunk bele, ami nem érdekel, mert majd megszeretjük.

Tehát ha nem akarok családi vitát, és elképzelhetetlen rosszakat, befejezem ezt a büfészakot, és elkezdek négy év múlva egy rendeset. Jelen rendszer ill. folyamatok alapján: addigra nehéz lesz bejutni, addigra nem túl sok állami félévem marad, addigra munkába kell állnom, biológiailag nem leszek a tanulóképességem csúcsán, stb.

Család szerint mégis ez a járható út, az érveket végig se hallgatják, amit mégis elmondok, az szerintük hülyeség.

Sok este álomba sírom magam, egy hétig nem volt étvágyam az idegességtől. Olyan szakon vagyok, amit gyűlölök. Eltékozoltam pár tehetségemet - ez most más téma, ne menjünk bele -, most eltékozlom a szorgalmamat!!

Tudom, én döntésem volt, de rossz döntés, korrigálni kellene. De hogyan??