Szüksége van az embernek elérhetetlen álmokra? Fontos, hogy valami után mindig vágyakozzon?

Célok nélkul az ember sehova sem jut, ezt jegyezd meg!

Igen, szuksége van az embernek elérhetetlen álmokra, s ha igazán akarod, idokozben rá fogsz jonni, hogy nem is elérhetetlen... Akkor fogod csak igazán akarni, ha ez fogja megszabni az életed, HISZEL BENNE és minden reggel ezért kelsz fel! Akármi is az, valóra fog válni, de erre az egész életed kell, mégpedig azért, mert a Sors próbára tesz Téged, hogy mennyire vagy kitartó! A legfontosabb az, hogy HIGYJ, merj álmodni, mint egy kisgyerek, és talán nem is fogod majd észrevenni, hogy valóra vált, annyira természetes lesz...

"...de vannak álmok, amik tényleg nem fognak megvalósulni, és marhaság lenne hinni bennük, hogy mégis, és ráadásul csak az időnket pocsékuljuk az ilyen dolgokkal."

Tudod te mirol beszélsz? Ha van egy álmunk, azzal nem az idonket pocsékoljuk, és foleg nem marhaság!

Láttad már az A.I.- Mesterséges értelem c. filmet? Az egész film arról szól, hogy van egy robot gyerek, aki csak azt akarja, hogy szeressék, ezért igazi gyerek akar lenni, hogy az anyukája, aki orokbe fogadta vagy megvette ot ugyanúgy szeresse, mint a saját gyermekét! Aztán asszem 2000 évre lemegy az óceán alá és kérleli a kék tundért, hogy változtassa igazi gyerekké... Mikor 2000 év múlva feljon már kihalt minden, nincsenek emberek, de az anyukáját visszahozzák neki, és egyutt tolthet vele egyetlen egy napot, és szeretik egymást, végre teljesulhetett az álma, megérte rá várnia... Mindig elsírom magam rajta.

Hiszem, hogy a való életben is így van! Mikor valaki úgy hiányzik, hogy fáj érte a szivunk, mindent megtennénk, hogy még egyszer újra láthassuk/átolelhessuk, akkor az meg is fog torténni! Hidd el, így van, nem kell elzárkózni a megymagyarázhatatlan dolgok elol. Az, hogy nem érted, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

Mindenképpen megéri az álmainkkal foglalkozni, biztos vagyok benne, hogy teljesulnek, akármirol is van szó, csak oszintén kell akarni és HINNI! Lehet az egész életedet kell érte áldoznod, de az álom megvalósulása mindent megér, és amikor ott vagy, hogy megvalósult akkor nem azon fogsz bosszankodni, hogy milyen hosszú utat tettél meg eddig érte, hanem orulni fogsz, hogy teljesult!

Szerintem szükséges. Vagy nem szükséges, de valahogy ettől ember az ember. Szerintem azért tudtunk idáig fejlődni, mert mindig valami elérhetetlenre vágytunk, amiből végülis elég sokat sikerült már megvalósítanunk. (Igaz közben leigázzuk egymást meg a Földet, de az más kérdés...)

Másik szempontból, ha mindig a szemed előtt van az, hogy mit akarsz elérni akkor valahogy úgy alakul az életed, hogy képes legyél azt megvalósítani.

M

"Lehet az egész életedet kell érte áldoznod, de az álom megvalósulása mindent megér, és amikor ott vagy, hogy megvalósult akkor nem azon fogsz bosszankodni, hogy milyen hosszú utat tettél meg eddig érte, hanem orulni fogsz, hogy teljesult!"

Persze, hogy örülni fogsz, hiszen különben be kellene ismerned, hogy hülye voltál egész addigi életedben. Csakhogy ez önbecsapás. Egy pillanatnyi boldogság, amikor elérted a célt. Utána vajon mit teszel? A jól bevált séma szerint keresel egy újat, majd megint jön a küzdelem, az áldozat, a lemondás a célért.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik jól érzik magukat magán az UTAZÁSON. Mert tudják, nem a cél elérése jelenti a boldogságot, hanem maga AZ ODA VEZETŐ ÚT. Nekik nincsen szükségük elérhetetlen álmokra, mert Ők boldogok akarnak lenni, nem pedig boldogtalanok életük 99%-ban. Így nekik elegendő ha elérhető célokat tűznek ki, és örömmel dolgoznak érte. Mert az nem áldozat. Ők a mában élnek, nem a holnapban vagy a tegnapban.

Az elérhetetlen álmok más szóval vágyak. A vágyaink más szóval annak a beismerése, hogy valami hiányzik az életünkből, ami hiány miatt boldogtalanok vagyunk. De vajon, ha egy vágyálmunk teljesül, akkor onnan már boldogok leszünk, mint a mesebeli királyfi, amíg meg nem halunk? A tapasztalat szerint nem. Mihelyt megvalósul vágyunk tárgya, újat keresünk, mert ezt szoktuk meg, ez van belénk nevelve, ezt kapjuk.

Sajnos, ebben a fogyasztói társadalom élen jár. Már kicsiként megtanuljuk, hogy küzdeni kell, mert nincs ELÉG, el kell érnünk valamit, sőt, meg is kell tartanunk, amit megszereztünk, mert mások el akarják venni tőlünk. (Ha más nem, majd az állam a vagyonadóval.) Közben hülyének nézzük (és jól lepontozzuk) azokat, akik nem vesznek részt ebben. Csakhogy Őket ez nem nagyon érdekli, mert boldogok. Ez a legtöbb.