50-70-es években születettek, mit gondolnak erről?
Nemrég olvastam az alábbit:
"Ha az 50-es, 60-as vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
- A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
- Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
- A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
- Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
- Védősisak nélkül bicikliztünk.
- A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
- Magunk készítette görkorcsolyáink voltak. A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereinken. Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal , de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk!
- Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
- Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk. Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem ?
- Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
- Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szacharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink mert, állandó mozgásban voltunk.
- Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
- Nem volt Playstation-ünk, Nintendonk, X box-unk, videójátékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink, Internet... De voltak barátaink.
- Vágytunk egymás társaságára, rossz volt egyedül.
- Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
- Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk pszichológushoz, senkit nem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
- Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk. Megtanultunk minden helyzetben lábon maradni. Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni? Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, mondd el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok!"
Szeretném megkérdezni az említett korban élőket 14 éves fejemmel, elismervén, boldogak voltak ők is:
Nem Önök voltak azok, akik ilyennek nevelték a mi generációnkat? Nem önök nem hagynak minket sisak nélkül biciklizni, teherkocsik platójára mászni, egy üvegből négyen inni stb., nem Önök visznek minket minden apróságért pszihológushoz? "Gondolkodás nélkül elismerem, boldog életük volt, ám nem önök tették ebből a szempontból talán kevésbé boldoggá az életünket? Hallottam olyan érveket, hogy változik a világ. Ez esetben miért sírják azt vissza? Válaszaikat előre is köszönöm.
válasza: válasza:Az idő megszépíti az emlékeket. Ha lett volna akkoriban internet, meg mobilteló, nintendó biztos mi is azzal foglalkoztunk volna, nem mással. Azzal szórakoztunk amivel lehetett.
Jó volt gyereknek lenni, mint ahogy a mostani gyerekeknek is jó. Csak mások a lehetőségek most, mint régen. Nem vettünk el tőletek semmit, csak jobban odafigyelünk, jobban vigyázunk rátok, bár néha talán eltúlozzuk a dolgokat. Mindez azért van, mert szeretünk és féltünk benneteket.
válasza:Ezt én is olvastam és nagyon tetszett, mert igaz.
Egy-két változás érthető, más pedig túlféltés, ami abból ered, hogy ma inkább egy-két gyerek van egy családban, tehát jobban majmoljuk őket.
Érthető változás: biztonsági öv, bukósisak, görkori az utcán...ma négyszer annyi autó járja az utakat, mint akkor. Az akkori autók hangosabbak is voltak, és nehezebben gyorsultak, ezért a mozgásuk kiszámíthatóbb volt. Több a veszély az utcán: több az, akiktől félteni kell a gyerekeket. Akkoriban bárki megállíthatott az utcán, ha úgy ítélte meg, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egyedül menjek. Ha rágyújtottam volna gyerekként az első járókelő fülönfogott volna...egy kicsit mindenki vigyázott a kölykökre...
Túlféltés a túlzott higiénia, és hogy nem hagyjuk a gyerekeket a saját kárukon tanulni, felelősséget vállalni.
Klassz 14 éves lehetsz, ha ilyen dolgok foglalkoztatnak!
válasza:Nagyon tetszik nekem is a fenti "idézet"!
A 70-es évek végén születtem, és mára már nekem is van gyerekem, nagyon el is gondolkodtatott a kérdésed, mert teljesen reálisak a felvetéseid!
Arra jutottam, hogy a szülők a gyerekneveléssel mindig az aktuális irányvonalakhoz, magához a környezethez, a társas közeghez, egyszóval az őket körülvevő világhoz alkalmazkodnak. Az én gyerekkoromban még tényleg működőképesek voltak a fenti dolgok, sokkal kevesebb stressz volt az idősebb generáció életében is, nem volt annyi fenyegetettség (anyagi, erkölcsi, bűnügyi)az életünkben, és a családon belüli generációk is közelebb voltak egymáshoz fizikailag, lelkileg. Azóta -szerintem- bizonyos dolgokban eltorzult a világ és mi magunk is, hogy alkalmazkodni tudjunk.
Manapság a fogyasztói társadalom kizsigereli az emberek pénztárcáját és idegrendszerét, sokkal nagyobb társadalmi különbségek vannak emberek közt. Régebben volt a krém és a "nagy átlag", ma sajnos több a nehéz helyzetben élő és az "átlagember" sem dőlhet hátra nyugodtan, mert állandóan aggódni kell valami miatt. De ez a kérdés messzire nyúlik, jobb nem belemenni most.
Szülőként pl. azért kell aggódni, hogy fizikailag, lelkileg biztonságban van -e a gyereked, lényegesen több veszély leselkedik rájuk, mint régen ránk. Az állandó hajtás miatt (suliban, munkahelyen) pedig a lelki kapcsolatok sérülnek, a szülő-gyerek kapcsolat kiüresedik, és sokszor tényleg csak a megvásárolt (drága/menő) cuccok jelentik a kapcsolatot. Sajnos pont az én generációm az, akik már a törtető, másokat eltipró, bizonyításvágytól elvakult szemléletet hozták magukkal. (Honnan? Ezt is hosszú lenne kifejteni.) Néha úgy érzem, régen akkor lógtál ki, ha extrém dolgaid voltak, a mai tizenéveseknél meg azt látom, akkor lógsz ki, ha "normálisan" próbálsz gondolkodni és élni. (Ehhez elég pl. tizenéves gyerekek viselkedését megfigyelni a buszokon, de persze nem kéne általánosítanom.)
Mindeközben ott van ám szerintem sok ember fejében az, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyereket tud -e nevelni egy olyan világban, ami esetleg őt ilyen túlféltő/távolságtartó/munkamániás/stresszelő/boldogtalan/megalkuvó/magányos felnőtté, szülővé tette.
Szia!
Én 92-es vagyok, de több, mint fele illik rám :) Egyébként sokkal születtem volna olyan 50-60 éve. Sokkal jobban éltem volna akkor, mint ebben a modern világban...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!