Minden rossz jelenleg utálok élni mit csináljak?

Mindig kikészítenek az emberek. Beszólogatnak és ezért idegesít a fejük talán lehet azért mert megváltoztam de nem valószínű sose vagyok szimpatikus az embereknek így olyan nehéz barátkozni de nem tudom miért nem vagyok.Nem tudom mitől változtam meg lehet hogy azoktól amit most leírok de eddig beszédes lány voltam most megszólalni nem tudok nagyon rossz és gyűlöletet érzek. Meghalt a nagymamám(és a többi nagyszülőm is csak 1 nem) akit imádtam vele tudtam beszélni és meghallgatott és azóta sokszor elkap a sírógörcs de nem akarok mások előtt sírni nem akarom sajnáltatni magam és hogy nekik rosszabb legyen. Aztán volt egy időszakom még pár éve akkor is szomorú voltam úgy éreztem mindenki ellenem van de szünet volt és akkor olyankor még nem nagyon beszéltünk másokkal még nem facebookozott senki nem skypozott telon meg nem hívogattuk egymást és akkor jött a bnöm akkor a legjobb volt mindig találkoztunk és azt hittem örökre barátok leszünk az űr bennem úgy éreztem már nincs és így is sokszor voltam esténként szomorú de a nappal vele voltam és nem éreztem ezt de aztán lecserélt nagyon rossz érzés :| azota csak az életemen agyalok. Vannak barátaim de félek ha elmondanám mit érzek akkor ha összevesznénk erről csámcsognának. Inkább elszínészkedem hogy nincs semmi baj vigyorgok mint az idióták és lehet ez nem megoldás de nem akarom hogy kérdezősködjenek és ilyen hülyét csinálok magamból mert általában a hülyéket boldognak gondolják. Nincs már 1 ember akivel tudnék beszélni. Van egy másik barátnöm de ő egy másik városban lakik nagyon messze és csak suliba tudunk beszélni meg neten. Amikor egyszer elakartam mondani valamit kinevetett hogy én biztos hogy nem vagyok ilyen. Én meg ráhagytam mert közbe meggondoltam magam hogy mégse lenne jó elmondani. Őt mindenki szereti és mellette az a baj egy senkinek érzem magam. Talán irigy vagyok rá sőt szerintem tuti. Jó lenne valakine elmondani mit érzek de félelmet érzek. A szüleimet alapvetően szeretem de mostanában elkezdtek velem ordibálni pedig tényleg semmit nem csinálok szerintem a tesómat sokkal jobban szeretik és ha ö csinál velem valamit és én visszacsinálom v. ilyesmi velem ordítanak kitalál dolgokat a tesóm hogy mit csinálok és ismét velem orditanak. Uj barátokat akarok és járok is el helyekre de szerintem nem vagyok nekik szimpatikus és ök eleve barátokkal jöttek. Az nem segít ha azt mondják járjak helyekre mert próbálkozok. Szerintem van valami betegségem is de nem mondhatom el senkinek. (ezt nem azért mer nem akarom vagy ilyesmi de ez egy másik történet) Igaziból tudom hogy manapság mindneki öngyilkos akar lenni és most sokan leírják majd hogy én csak egy vinnyogos kislány vagyok aki túloz és fogalmam nincs az igazi szenvedésről pedig azért mert fiatal vagyok szerintem még igenis lehet. Lehet hogy valaki éhez meg ilyenek és sajnálom őket de én ez ellen nem tudok mit tenni bár sajnálom őket.De attól nem érzem magam hogy tudom valakinek rosszabb. Félreértés ne essék nem öngyilkos akarok lenni mert amugy szeretek élni és félek is meghalni. Nem tudom mit csináljak eddig mindig magamba fojtottam az érzéseimet de ettől lassan begolyozok és felemészt. Sokszor már alig tudom megállni hogy ne sírjak ha vannak ott emberek. Egyszer ott volt mellettem anya és kérdezte hogy mivan én meg csak azt mondtam hogy valami csípi a szemem és hogy már kimostam de nem jó. Jó lenne elmondani mit érzek de képtelen vagyok ha épp nincs harag akkor tök jó anyuékkal és nem akarom elrontani. El sem tudnám mondani leírni is nehéz volt de így könnyebb. Remélem hogy lesz valami jó az életemben ami mindent megold mert én hiszek abban hogy egy rossz időszak után egy sokkal jobb jön és minden probléma megoldódik de kéne egykét tanács:S