Miért "utálnak"?

14 éves vagyok, félhosszú, oroszlánsörény szerű, világos barna hajam van(komolyan annyi van, hogy nem tudok mit kezdeni vele!), természetes szőke tincsekkel. Nagyon magas vagyok, és kicsit ducibb is az átlagnál, de szerencsére sehol sem deszka. :D

Kicsit flegma, hidegvérű vagyok, valahol a rock és a boyfriend stílus között lebegek, a saját kis dolgaim között. Sokat mosolygok, és szerintem elég nagy az önbizalmam, az egóm, és a képzelőerőm. Szemüveges nem vagyok, fogszabim sincs, párhuzamosan vannak a lábaim, nem csámpásak, nincs o-lábam, se x-lábam. Egy kis lúdtalpam van csak.

Na most. Van pár egy évvel fölöttem járó lány(meg 2 fiú) akik folyamatosan piszkálnak, van amikor az alakom miatt(pedig max 3-4 kiloval vagyok nehezebb, mint az átlag) van amikor meg azzal jönnek, hogy visszavehetnék az egómból, meg nagy a szám stb pedig soha sem ártottam nekik (mármint, nem tudok róla), még hozzájuk se szóltam. Most már odáig sikerült eljutnom, hogy ha beszólnak, akkor csak visszamosolygok, de akkor is zavar, és egyre lejjebb rombolják az önbizalmamat. Van amikor még ebédelni sem merek bemenni az étterembe, ha ők is ott vannak, és inkább nem eszek semmit, csak otthon.

Anyuval meg a legjobb barátnőmmel is beszéltem erről, ők azt mondják, hogy féltékenyek rám, és ezért piszkálnak, de én nem nagyon látom értelmét ennek. Mindegy.

De a tanárok szerintem szeretnek, meg iskolai színdarabokban én kapom a legtöbb szöveget, a nagy feltűnést. Eddig szerettem, ha én lehetek a középpontban, de most már inkább csak háttérszerepeket vállalok, meg elbújok a közönség elől, mert félek, hogy kiröhögnek, vagy beszólnak, ha kiállok a színpadra.

Segítsetek, hogyan építhetném újra a régi énekem, aki vidám, kicsit beképzelt, és önbizalommal teli volt, és hogyan mondhatnám meg nekik, hogy tartsák meg maguknak a véleményüket?

Köszi előre is a segítséget. :)