Egyedül? Se barátok, se család.

Sajnos az a tapasztalatom hogy teljesen egyedül maradtam...persze jönne a sablon hogy nem, hiszen a család mindig melletted van, de az én esetemben nem így van..a szüleim külföldön vállaltak munkát így a kapcsolattartás 2 havonta lehetséges(kivéve facebook esetenként telefon) nos nem is ez a legnagyobb baj, hanem mikor itthon kicsit zűrösebbek a napjaim sajnos azt vettem észre egyáltalán nem érdeklik őket, hiszen még válaszra sem méltatnak,vagy a nekem is van elég bajom mondatot kapom vissza..barátaimat lassan vesztem el, lehet az én hibám is, de úgy gondolom aki átver folyamatosan nem lehet bízni benne, így egy normális baráti kapcsolatot sem lehet fenntartani, valamint az se normális ha a kölcsönös tisztelet nincs meg a másikban.Igyekeztem mindent megtenni de az utóbbi 1 hónapban nem sikerült "talpra állnom" Eddig valahogy mindig sikerült...Ha kisebb sikert elértem mindig segített ezeken túllendülni, de valahogy ez sem segít már.Pszichológushoz nincs lehetőségem jelenleg járni anyagi okokból sem, valamint nem érzem úgy hogy egy idegen tudna segíteni a problémáimon..Úgy érzem teljesen elvesztem, remélem valaki tud rá valami megoldást, mert kezdem elveszteni a hitem...