Azt veszem észre, hogy 20 éves létemre nem bírom élvezni az életet, alig vannak barátaim és folyamatosan tanult, felnőtt emberekre támaszkodom, és fordulok hozzájuk tanácsért. Ez normális?

A leghasznosabb tanács amit anno egy öregebb embertől kaptam, hogy addig élvezd az életet, amíg fiatal vagy!

Élvezd ki, hogy még csak húsz éves vagy, és nincs rajtad akkora felelősség, mint mondjuk egy családapán!

Ha rám hallgatsz, akkor próbálj ki minél többféle dolgot, ne csak azokat, amikre hagyományosan azt szokták mondani, hogy szórakozás. Nem leled örömöd abban, ha minden este satu részegre iszod magad a haverjaiddal, és végighányjátok az Andrássy utat? Na és? Menj el horgászni, próbáld ki a bungee jumpingot, fess képeket, ugorj le a konditerembe, gyűjts bélyeget, vegyél részt egy orgián, tanulj meg golfozni!

Előbb utóbb biztosan találni fogsz olyan dolgokat, amik kedvedre valóak, csak keresni kell, ahelyett, hogy egy helyben ülsz és vársz a csodára!

menj és sportolj valamit :) sport közben jó közösségben lehetsz és megtanulod értékelni a pillanatot. legalábbis nálam így van. Amíg lent vagyok a teremben, nem meg nem is szűnik a külvilág, de csak az adott mp-ben élek. :)

meg egyébként is. a sport tartást is ad, optimális esetben felelősségérzetet is kialakít (nem csak magadra, hanem másra is kell figyelned) és kicsit kizökkent a hétköznapok sivárságából. :)