Ha valaki túl érzékeny, túl önbizalom hiányos, valamint túl félénk és szégyenlős az előbbi tulajdonságok miatt, az hogyan tudhat érvényesülni az életben? Lehet az ilyen emberből sikeres ember?

azért egy nemet írhatnál, úgy könnyebb lenne válaszolni

Egyébként alapvetően hibásan teszed fel a kérdést. Ha valaki sikeres lesz(akár milyen formában), akkor az magával hozza az önbizalmat, és megváltozik a személyisége.

Kérdés mit tartasz sikernek? Van akinek az, ha van egy nagy háza egy kocsija felesége gyerekei és egy rakás pénze amiből telik khúrvákra meg kokóra. Van akinek az, ha van egy kicsi háza egy felesége gyerekei meg egy sz*r melója ahol 40 évig dolgozhat és mellé hiteleket is felvehet lcd tévére meg kocsira.

Meg vannak a kettő közötti árnyalatok.

Meg van más is.

Na?

Szerintem nem lehetséges, legalább a középső 2-t kéne kiiktatni, hogy esély legyen rá. Az okok a következők:

1. A világba nagyon nagy verseny van minden téren, mindenhol próbára tesznek mindenféle dologgal, még az egyszerü kommunikációban is, de főként befolyásos dolgokban vagy pl anyagiakban. Egyébként az ember öntudatlanul is mindig figyeli a másikat, a hibákat könnyen észreveszi, és általába megtámadja, pl kötekedéssel, cukkolással vagy egyszerü, de láthatatlan tesztelgetésekkel, vagy ilyesmivel.

2. A világ kemény. Olyan a természete, hogy az kemény legyen. Gyakran adódik olyan helyzet, ami reménytelennek tünik és nem látni a végét, és sokat kell küzdeni bármiért, pl a bizalomért is. Ez még akkor is igy van ha egyébként minden tulajdonsága megvan hozzá az embernek, önbizalom nélkül viszont képtelenség kitartani tizedannyi ideig is, mert egyébként még azzal együtt is félelmetes lehet.

3. Önbizalom nélkül az ember képtelen egyenesen és összpontositva gondolkodni, vagy befolyásolhatatlan és objektiv maradni. Nehéz elmagyarázni miért. Például elkezd másokat értékelgetni magával szemben, vagy tévesen itéli meg mások cselekedeteinek inditékát. Arra is képtelen, hogy figyelmen kivül hagyja a saját érzéseit és félelmeit, főleg ha magányos. Hajlamos bizonyos dolgokat kizárni az életéből, és nehezebben vállal kockázatot is, igy lemarad dolgokról és zárkózottabb lesz. Mindez ahhoz vezet hogy nem igazán tud másokra hangolódni, képtelen meglátni az igazságot egy szituban, rosszul itéli meg mások jellemét és cselekedeteit, végső soron pedig rossz döntéseket fog hozni, mert nem lesz független. Legalábbis az érzelmeitől nem lesz független, az pedig könnyen hozzákapcsolódhat egy másik emberhez, aki pedig elkezdi kihasználni azt, de ez csak egyetlen példa. Vagy a másik példa: sosem lesz nyugodt, mindig védekezö lelkületü lesz, és mások pikkelnek rá, mert bosszantó és nyugtalan lesz, gyakran furcsa is. Az ilyen ember elfoglalt és képtelen figyelni a környezetére, nem tud ráhangolódni és odaillően reagálni, nem tud figyelni a témára, igy különccé válik, ráadásul ha megvizsgálják, sebezhetőnek találják. Igy szinte természetes, hogy ki lesz közösitve.

Paradox módon az önbizalomhoz siker kell, viszont azt bazi nehezen adják. Szerezz tudást, sok munkából tudás lesz, sok tudásból tapasztalat lesz, sok tapasztalatból siker, sok sikerből önbizalom, sok önbizalomból boldogság és szabadság, illetve nulla félelem és sok szerencse. Annyi jóhirem van, hogy ha van igazi önbizalom, az legalább ugyanolyan nehezen múlik el, mint ahogy kialakult.