Ahhoz, hogy magabiztosság váljak fenntartom a látszatot, hogy az vagyok, de egy idő után elfáradok és vissza minden a régi kerékvágásba, akkor már nincs esélyem a normális életre?

csak annyira nagy a gond, hogy az emberek nem szeretnek velem cseverészni, én is kissé feszélyezve érzem magam mikor kezdeményez vki beszélgetést, mer tudom hogy annyira nem izgatja, cask ilyen "mi a pálya, megyek is" stb..-k vannak

társaságban lévő beszélgetés szintén necces, ma is vitatkoztak osztályba, én meg csak nézek ki a fejemből, nem akartam közbeszólni mert az olyan "izetlen" , de mi a megoldás, úgy érzem már, hogy "ehhez nekem nincs tehetségem" és ez kihat az egész életemre..

19 éves vagyok, és nem áll túl jól a jövőképem ami a kapcsolatokat illeti, ha a legjobb barátommal vagyok vhol társaságba ő is tökre úgy viselkedik, mint egy haver, ha meg ketten vagyunk akkor legjobb barát, most akkor melyik?

nem vagyok meleg, csak tavaly mintha más lett vna a legjobb barátom

nem élvezem azt a társasági csevegést, "elfolyok olyan laza vagyokságot"

kb 5. osztályig suliba én voltam a nagykirály ilyen szempontból, most meg tessék, utána változott ez meg de nagyon