Szerintetek mit jelent az, hogy szembenézünk önmagunkkal?

hát igen elsősorban őszinteséget.Nekem is van naplóm, visszaolvastam és rájöttem hogy nagyon fontos számomra hogy azt írjam le ami történik velem és nem is írom le hogy hogy érzem magam.Valamiért fontosnak érzem hogy az emlékeket és az eseményeket lejegyezzem, és az érzéseim vagy a terveim leírására nem is fektetek elég időt energiát.Nem is a szüleimtől félek hanem szerintem még nekem is nehéz leírni amit tudok hogy igaz és szembe kéne nézni vele.

Amikor meg leírom az érzéseim,visszaolvasva teljesen olyan mintha nem az én kezemben lenne sorsom,és mintha büntetnének a körülvevő emberek/dolgok.Én is végül is hazudtam magamnak a naplómban viszont mostanában egyre több dologra ébresztett rá.Olyan mintha a lelkiismeretem írta volna az utolsó pár bejegyzést.

Az emberek többsége – néha magam is – nem mernek bizonyos dolgokkal szembe nézni. A legtöbb ember megőrül, ha magára marad, nincsenek ingerek. Nem arról van szó, hogy unatkozna az illető, hanem arról, hogy akkor el kezdene olyan dolgokon gondolkodni, amik így felhalmozva nem okoznak éppen kellemes érzést. Ilyenkor jön a TV, rádió, MP3 lejátszó bekapcs…

Az embernek vannak hibái. Ezeket elfogadni, felismerni nem könnyű. Az okait feltárni, változtatni (valódi változásokkal) még nehezebb. Az embernek vannak félelmei. Ezeket is jóval könnyebb ignorálni, elhessegetni, mint hozzá edződni, szembenézni velük. Sőt az embernek vannak álmai, vágyai. Néha ezekkel sem foglalkozunk eleget, hiszen félelmet okozhat az el nem érésük, lemondásokkal járhat a haladás feléjük. Összességében sok ember inkább lemenekül a saját érzései elől, ahelyett, hogy elfogadná és megtanulná uralni azokat.

Pont az amit jelent. Próbáld meg jellemezni magadat úgy mintha egy kívülálló tenné, egy 3. személy.

Írd le hogy az a kívülálló szerinted milyennek lát téged külső illetve viselkedésed alapján. Persze gondold végig hogy mit tud rólad vagy mit nem.

Naplóírás segít, ha nem hazudsz benne magadnak. Amúgy meg rejtsd el a szekrény mögé, vagy valami jó helyre amit csak te ismersz, és akkor senki sem fogja elolvasni.

„Ismerd meg önmagad és megismered az egész világot.”

Az önismeret és a világ megismerése nem szétválasztható dolog. Ha az ember nem ismeri a világot, arról helytelen ismeretei vannak, akkor hogyan tudná elhelyezni magát benne? Ha pl. nem értesz a matematikához úgy általában, akkor honnan tudnád egy bizonyításról megállapítani, hogy helyes-e? Sehogy.

Az önismeret annyira lehet helyes, mint a világ ismerete. A világ ismerete viszont automatikusan hozza önmagad megismerését is.

> azt honnan tudom, hogy mások mit gondolhatnak rólam?

Onnan, hogy összehasonlítod azt, amit magadról gondolsz azzal, amit látsz magad körül. Sikeresnek tartod magad? Oké, hogyan néznek az emberek egy sikeres emberre. Így néznek rád az emberek? Ismersz sikeres embert? Össze tudod magad hasonlítani vele, illetve azt, hogy hogyan néznek rá mások.

Sokan vannak, akik valahogy így gondolkodnak: „Én elértem elég sok mindent az életemben. Van házam. Igaz hitelből, de legalább van. Van egy autóm, van családom. Azért ez nem akármi.”. Aztán ha ugyanezt az embert megkérdezik, hogy mit gondol mondjuk Béláról, akkor képes ezt mondani: „Béla? Hát ő egy unalmas nyárspolgár. Jó, van egy szép háza, de azt is csak hitelből tudta összehozni. Van autója, meg családja, de hát ez nagyon sok emberről elmondható.”. Az, hogy az ember kívülről nézi magát az azt jelenti, hogy tényleg megpróbál egy olyan embert elképzelni, aki pontosan olyan, mint ő, megnézi, hogy kívülállóként mit gondol róla.