Nem ismerném magam? Nincs önbizalmam? Miért nincs szerencsém?

Szóval röviden és tömören és mindent beleértve nem értem a helyzetemet. Egyszerűen tehetetlenséget érzek már előre. Szerencsétlen vagyok és tudom előre...mint ha valaki írná a sorsomat és megállíthatatlanul elém tenné. Amikor van egy nyerős játék (sok történetem lenne, de ez a legmegfelelőbb példa!) , akkor a beküldésig bízok a szerencsében, utána mikor beküldöm egyből elszáll a bizalom és tudom, hogy nem most kell be küldeni és tudom, hogy úgysem fogok nyerni. Amikor valami még is sikerül eszembe jut, hogy ezután milyen rossz fog történni velem, mert most jó történt...Ráadásul a körülöttem élő emberek nem értenek meg...tisztára komolyodást próbálok mutatni feléjük, de ők tiszta h*lyék. A másik hül*e gyerek jobban vonza őket, pedig ők is szoktak néha komolyak lenni...Egyszerűen ki közösítve érzem magam, pedig nem viselkedek hü*yén és semmibe nem különbek tőlem és egyáltalán nem érzem jó magam a primitívek között. Tudjátok, kíváncsi lennék, hogy minden ember ugyanúgy érez vagy gondolkozik az őt körül vevő erők benyomásától függetlenül...tényleg érdekelne, hogy most én, miért is megyek abba az irányba, ahonnét próbálok menekülni és miért vonzódok tehetetlenül azokhoz az irányokhoz, amiket nem szeretnék átélni, amiket normálisan kellene kezelni...miért gondolok mindent át? Miért teszem fel ezt a kérdést, amit már párnappal ezelőtt megfontoltam, hogy soha nem fogom feltenni? Miért tudom, hogy a megvásárolt termékeket amikben a kódok szerepelnek és bármennyi legyen belőle, hiába veszem meg és küldöm be sosem fog utolérni a szerencse? És utána gyötör a gondolat, hogy ezt kur*ára tudtam előre és most itt vagyok, pont ahogy elképzeltem? És miért változik meg még is annak hatására hogy még sem akartam, még is fel tettem ide a kérdést ? Hogy kezeljem ezt a rohadtul nyomasztó helyzetet? U.i.: Miért tudom előre, hogy ide nagyon kevesen fognak írni? Lesz egy normális és lesznek majmok, akik okoskodnak? És tudom, hogy sokan nem értitek....mf!