Most ez normális? Mi van velem? (lent)

Szóval én egy 15 éves lány vagyok. Eddigi életemben sosem jutott ki nekem a jóból. A szüleim 6 éve elváltak, anyám utál, apámmal aránylag jól kijövök. Tudom, fura ezt egy 15 éves szájából hallani, de nagyon sokat csalódtam már. Nincs olyan ismerősöm, barátom vagy rokonom, akiben nem csalódtam volna még. Kb. 2 hete a volt a pasim, vagyis csak egy valaki akit szerettem, de rájöttem, hogy igazából nem is ismerem, felkeresett és megpróbált újból átverni. Elküldtem a p*csába, és bedühödtem. Annak ellenére, hogy nem vagyok valami jó csaj vagy mi, legalábbis én nem tartom magam annak, egy csomó ember van, aki rámkattant. Volt, aki megpróbált megerőszakolni. Szóval, mint mondtam, bedühödtem. És ezt az egészet sem szívesen írom le, de 2 hete teljesen más vagyok. Egy szemét köcsög lettem. Nem foglalkozok senkivel, mert már félek. Mint ahogy anyám mondta, nagyon vad vagyok. Nemigazán tudom, hogy ez alatt mit értett... Ha valaki beszól ökölbe szorítom a kezem és és meg akarom ütni. Elkap valami, bekattanok és szét tudnám verni az elbaszott pofáját. Nagyon sokat vagyok egyedül. Kiülök az udvarra és órákig csak elmélkedek mindenen, sokszor még sírok is... Egy ismerősöm, kb. 1 hete azt mondta, hogy én már nem én vagyok. Nem tudok megnyílni, nem tudok normálisan beszélgetni és nem tudok mosolyogni, és én attól tartok, hogy ez igaz.

Nem akarok pszichomókusokhoz járni, csak mondjatok valamit. Miért van ez? Meg kéne egyáltalán változnom?..

Köszönöm, ha végigolvastad, pláne ha írsz valamit!:)