Most ez normális? Mi van velem? (lent)
Szóval én egy 15 éves lány vagyok. Eddigi életemben sosem jutott ki nekem a jóból. A szüleim 6 éve elváltak, anyám utál, apámmal aránylag jól kijövök. Tudom, fura ezt egy 15 éves szájából hallani, de nagyon sokat csalódtam már. Nincs olyan ismerősöm, barátom vagy rokonom, akiben nem csalódtam volna még. Kb. 2 hete a volt a pasim, vagyis csak egy valaki akit szerettem, de rájöttem, hogy igazából nem is ismerem, felkeresett és megpróbált újból átverni. Elküldtem a p*csába, és bedühödtem. Annak ellenére, hogy nem vagyok valami jó csaj vagy mi, legalábbis én nem tartom magam annak, egy csomó ember van, aki rámkattant. Volt, aki megpróbált megerőszakolni. Szóval, mint mondtam, bedühödtem. És ezt az egészet sem szívesen írom le, de 2 hete teljesen más vagyok. Egy szemét köcsög lettem. Nem foglalkozok senkivel, mert már félek. Mint ahogy anyám mondta, nagyon vad vagyok. Nemigazán tudom, hogy ez alatt mit értett... Ha valaki beszól ökölbe szorítom a kezem és és meg akarom ütni. Elkap valami, bekattanok és szét tudnám verni az elbaszott pofáját. Nagyon sokat vagyok egyedül. Kiülök az udvarra és órákig csak elmélkedek mindenen, sokszor még sírok is... Egy ismerősöm, kb. 1 hete azt mondta, hogy én már nem én vagyok. Nem tudok megnyílni, nem tudok normálisan beszélgetni és nem tudok mosolyogni, és én attól tartok, hogy ez igaz.
Nem akarok pszichomókusokhoz járni, csak mondjatok valamit. Miért van ez? Meg kéne egyáltalán változnom?..
Köszönöm, ha végigolvastad, pláne ha írsz valamit!:)
válasza:Végig olvastam.
Szerintem szép lassan kezd neked betelni a pohár és emiatt vagy lobbanékonyabb.
Egyrészt ha anyád tényleg utál ne törődj azzal amit mond rád,másrészt a dühőd ne a barátaidon töltsd ki hanem akármi máson,aki beszól(akármi miatt is sz@rd le nagyívből)És,hogy normális vagy e?
Hát persze,bárkinek lehet rossz periódus az életében amitől kiakad.
válasza:Kedves Foley!
Köszönöm a válaszodat!
Igyekszem nem a barátaimon és a szeretteimen kitölteni a dühömet. Régen írtam. Megírtam eddig 3 könyvet és egy csomó verset nem kiadási célra, hanem csak mert élveztem. Minden, ami a fejemben keringett, minden kis apró gondolat amit egy történetbe bele tudtam szőni, és nekem ez egy csodálatos dolog volt az életemben. Aztán 2 hete már nem írok. Nem tudok semmit sem írni. Nagy álmom volt írónak lenni, de már nem.
És nem találok semmit amin kiélhetném a dühömet, hiszen még jogsim nem lehet, hogy beüljek egy kocsiba vagy felpattanjak egy motorra, és elszáguldjak messzire, lehetőleg nagyon messzire, és egy darabig magam mögött hagyni mindent. Sokszor bizony ezt szeretném.
Még kutatok, de úgysem fogok semmit sem találni. Pedig nem akarok teljesen elvadulni és olyan dolgokat csinálni amit nem kellene vagy nem szabad. De néha késztetést érzek az ilyenre, és ami még rosszabb, hogy úgymond már nincs bennem fék. Nincs semmi ami visszatartana bármi elől, ami veszélyes vagy tilos vagy esetleg rossz hatással lehetne rám vagy bárki másra.
Tudom, kissé kusza, amit írtam. Megrögzöttség ez már nálam, hogy csak írok és írok... És sosem tudnám abbahagyni.
Bocsánat a regényekért!:)
válasza:A tehetetlenség szól belőled. Nincs mögötted biztos családi háttér, e miatt a csalódásokat sem tudod érzelmileg stabilan kezelni, hát még a tinédzserkori érzékenységet a világgal szemben.
Borzalmasan nehéz időszak ez, de légy kemény, és mindig tudd, hogy apukádra számíthatsz.
Ne bánts senkit, de ne add magad senkinek, főleg ne add ki magad senkinek. Akkor nem leszel kiszolgáltatott.
Nem kell félni. Te egy jó fej csaj vagy, legyen tartásod, légy büszke arra, hogy téged nem lehet az "erdőbe vinni" (értsd: ne lehet átverni).
Gondolkodj el azon, mit szeretsz magad körül, mit csinálnál, ami leköt, miről mi a véleményed.
Nehezen majd, de megtalálod önmagad, és a környezeted ezt megérzi. Ettől leszel értékes mások számára. Magabiztos és vonzó. :)
06:38-as! Köszönöm! Teljesen igazad van!
És nem, engem nem is lehet "bevinni az erdőbe" és nagyjából nem is ezzel van már a gond, mert régen igen, ez volt a probléma, nagyon naív voltam, de most már nem vagyok az, most inkább az a baj, hogy nagyon a régi ártatlan és hiszékeny kislány ellenkezőjére változtam. Nem bírok magammal, pedig nem akarok olyat csinálni amit nem kéne, és ezalatt olyan dolgokra gondolok, mint például belekeveredni valami verekedésbe vagy ilyesmi, ugyanis már nem egyszer próbáltak ilyenbe belekeverni, csak eddig sikerült kihátrálnom, most viszont nagyon hamar elkattan az agyam, és nem fogok nézni semmit, és úgy érzem, bármire képes vagyok, kivéve csodákra.
Ez az egész nagyon érdekes, mert fél éve még vagdostam magam, és minden nap bőgtem a régi osztálytársaim miatt. Mostmeg...
Lehet, hogy nem értitek igazán, mert nagyon én sem értem ezt az egészet.. Úgytűnik, többévnyi írás után nem tudok rendesen fogalmazni..
Azért köszönöm a válaszokat!:)
válasza:Senki nem ér annyit,hogy magad ellen fordulj,de ahogy írtad ezen már túl vagy,és bár most úgy érzed más nem értheti,hogy neked milyen rossz de neked legalább apád ott van úgyahogy,gondolj bele valakinek még ennyi sem jutott.Küldök egy linket már rengetegszer átolvastam,de még mindig szörnyűlkődöm rajta,én ha depis vagyok akkor néha elolvasom,ehez képest sok minden semmi.
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!