Mi a teendő, ha valaki 20 éves korára (! ) túlságosan megöregedett lelkileg?

Én is hasonló vagyok, és Veled egyidős, bár én még csak jövő hónap elején töltöm be.

Nekem is voltak, vannak olyan gondolataim, mint Neked. Mármint magamról, a helyzetemről.

Egyébként én se szerettem sose a korosztályomat.

Most kezdem már bírni, mert ha megfigyeled, a mi korunkban elég kedvesek az emberek, mert már túl vannak a kamaszkori lázadás mellékhatásain: lenézzük azt, aki nem áll be a sorba, szóba se állunk vele vagy kikészítjük idegileg. De még nem tartanak a felnőttkori depinél, kiégettségnél, aminek mellékhatása megintcsak a lenézés, másokkal szembeni türelmetlenség lenne.

Most megyek egyetemre. A gólyatáboromban azt vettem észre, majdnem mindenki kedves - még pia nélkül is vagy kevés piával, bár így sajnos kevésszer láttam őket. Azóta is páran találkoztunk. Látják rajtam, hogy visszafogott vagyok, nem szoktam inni, kevés pia is már jobban látszik rajtam, mint máson... Mégse szóltak még meg emiatt - na jó, egy lány, de csak egy.

Remélem, ezt a véleményemet nem leszek kénytelen megváltoztatni. Bár nagyhangú, bunkó csoporttársam biztosan lesz, olyanok mindenütt vannak.

Nemsokára kezdenek majd felnőni. Több ilyen korú ismerősöm is mondja, hogy már nem szereti úgy a diszkót, már nem iszik annyi alkoholt, ezekből már kinőtt.

Szerintem nekünk csak könnyebb lesz.

A lazaságot sose értettem meg... Miért jó az, ha mindent lesz*rnak, és szándékosan mellőzik a felelősséget?? Közben ők azok, akik görcsösek, nem tudnak lazítani, és pia kell ahhoz, hogy kiengedjék a gőzt, mert anélkül nem megy.

Szerintem semmit se hagytunk ki. Voltam diszkóban, kocsmában.

A diszkó egy olyan hely, amit vagy nagyon kell szeretni ahhoz hogy kibírd, vagy pia kell - nem is kevés. Idióta zene, ugrálás, tömeg, villódzó fények egész éjjel. Nagyon utálom ezt a mix-zenét.

A kocsma egy sokkal jobb hely, főleg most, hogy már nem fuldokolsz bent és nem csípi a füst a szemedet... De meg nem tudom érteni, miért van rá szükség, egy palacsintázót még mindig sokkal jobbnak tartok.

De a kocsmában volt már részen filozofálásban, hülyülésben stb, úgyhogy - kibírható kategória.

Egyébként nekem szerencsére - hálás vagyok ezért Istennek - van egy baráti köröm, akik nem bulisak, nem kocsmásak, nem isznak. Velük túrázunk, piknikezünk parkokban, zsúrokat tartunk egymásnál.

Ha akarod, felvehetjük a kapcsolatot egymással. Szerintem jó, ha mi összetartunk. A baráti köröm is úgy keletkezett, hogy akik kilógtak a sorból - többé-kevésbé - azok egymásra találtak, aztán hozták a tesóikat is.

Közben olvastam a kiegészítésedet.

Én is nagyon szeretek egyedül lenni. Ha túl sok a társas program, úgy érzem, túl sokat kell alkalmazkodnom. Nomeg nem marad időm a hobbijaimra és a sportolgatásaimra.

Az itthonról való elmeneteleim fele is egyedüli program: bringázás, fotózás, úszás.

A baráti köröm laza, de szerencsére úgy, hogy nemcsak én vagyok lazább tag, az egész laza. Így csak havonta, kéthavonta egyszer találkozunk. Igen, nyáron kevésnek érzem, suliidőben pedig pont ez az ideális.

Az időt nem tudod visszaforgatni. Azért éltél így, mert hozzád ez állt közel, persze sok múlik a környezeteden is.

Én azt javaslom élj felnőtt életet, keress valami munkát, ha suli mellett belefér, függetlenedj a családtól, próbálj olyan párkapcsolatot kialakítani, ahol a partnered idősebb.

Lehet, hogy egy idő után másra vágysz majd, ha 30-on felül akarsz majd kamaszként viselkedni, azt valószínűleg jobban fogja tolerálni a környezeted, mint, hogy kamaszként voltál felnőttes.

Éld azt az életet, ami neked tetszik, ne azt ami másoknak.

Ha viszont a korodnak megfelelően akarsz élni, egyszerűen tölts több időt a kortársaiddal.