Miféle elme-/személyiségzavar lehet ez?

24 éves fiú vagyok, és hosszú évek óta húzódó mentális/lelki problémával küszködöm. Nem is tudom pontosan leírni, min megyek keresztül, de talán példákon keresztül valaki ráismer a betegség tüneteire, akár önmagára. Addig is sokáig tartott eljutnom, hogy egyáltalán felismerjem, hogy kóros állapot ez az egész folyamat.

Nagyon félek a konfliktusoktól, ezért hogy kerüljem őket, óriási megfelelési kényszer munkál bennem - nem kell persze talán mondanom, hogy ezzel a hozzáállással bár a látszólagos nyugalmam megmarad, valójában éppen a személyiségemet ölöm meg. Ez nagyjából kamaszkorom óta van így, tehát olyan 6-8 éve, előtte kifejezetten nagyszájú emberke voltam, bár már akkor is jelentkeztek elég komoly problémák a viselkedésemben, pl. olthatatlan bosszúvágy csak egy vélt sanda tekintet, feltételezett ártó szándék miatt.

Ha egy adott helyzetben kudarcot vallok, véget nem érő agyalás és önmarcangolás kezdődik, mit nem csináltam jól, illetve igazam van-e az adott helyzetben, megbánást kell-e tanúsítanom, vagy bosszút állni, esetleg van-e olyan jelentéktelen a helyzet, hogy a leghelyesebb nem foglalkozni vele - mivel azonban a legkisebb "problémákon" is hónapokat (!) vagyok képes rágódni, az utóbbi természetesen kizárt.

Példa: anno a főiskolán az elsők között voltunk, akik kaptak az intézménytől hallgatói laptopot, amelyet hivatalosan "béreltünk", így félévenként be kellett vinnünk ellenőrzésre néhány életunt rendszergazdának a TO-ra. Én akkortájt elég rendesen lezúztam a laptop egyik sarkát (elejtettem), így el is küldték szervizbe, kicserélni a fedlapot. Végül jött egy 20.000 Ft-os összeg a kárról, ami csak hab volt tortán, mivel akkor már túl voltam egy lelki krízisen, hogy a 2 hét átfutási idő helyett miért telt el már egy hónap is, és biztosan személyes ellenszenv fűti az ott dolgozókat, ami miatt ilyen sokáig húzzák a dolgot.

Ez persze csak egy nagyon felszínes leírás: valójában mennyt és poklot egyaránt megjárok azon feltételezett konspirációk és - rám nézve rendszerint negatív - eshetőségek kavalkádjában, amelyek a hétköznapi feladataimtól is tökéletesen elvonják minden erőmet, figyelmemet. Napközben egyfajta bódult állapotban vagyok, mint egy zombi, nincsen másodperc, hogy ne a totál felesleges hülyeségeken agyalnék, ha viszont ez olykor megtörik, akkor egyszerre felhőtlenül vidám vagyok és magabiztos, valóban jó humorral, szerethető egyéniséggel, de kissé tolakodóan ráerőltetve az ideiglenes hangulatváltozásomat mindenkire. Amikor egy erősebb "roham" elkap, úgy érzem, elpusztulok a tehetetlenségtől, és felrobbanni lenne kedvem. A józan észérvekre nem hajlik az agyam, csak a nehézségekre "enged" koncentrálni - éppen olyan ez, mint egy börtön a szabad gondlatáramlás számára. Kérdés, hol vagyok mindebben "én". Szerintetek?

Ha hasonlóan érez valaki, nyugodtan írhat priviben is, nekem az is sokat segített, hogy utánaolvastam a témának, de hasonló problémával küszködő emberekkel még nem beszéltem. Továbbá kérem, csak azok kommenteljenek, akik nem csupán néhány hetykén odavetett, egyszeri okossággal szeretnek letudni dolgokat, csak mert úgy érzik, mindenről véleményt kell mondjanak. A normális válaszokat viszont hálásan köszönöm.