Rettegek a sulitól. Mivel tehetném könnyebbé?
17L vagyok, és egy elég erős középsuliba járok. Nem az iskolával van baj, nagyon szeretem, a tanárok segítőkészek, minden stimmel.
Viszont a tavalyi évet nem úgy zártam, ahogy szerettem volna. Illetve a végén sikerült 4-5 mindenből, de kb olyan áron, hogy minden nap sírtam, a dogáim, amikre este-hajnalban tanultam, mind 2-3 lettek, kiakadtam, a végén sírva kértem anyát, hogy ne kelljen bemenjek megírni a dogát, ne rontsam le a jegyet, ha megvan még a négyes az adott tárgyból. Szóval tanultam, de nem volt eredménye, és ez nagyon megijesztett...
A másik, amitől félek, az az osztály. Nem vagyok visszahúzódó, sem csendes, de valahogy most mégis én vagyok az, akinek mindenki beszól. Néhány fiú azzal piszkál, hogy lovagolok, de nem hülyülés szinten, hanem sértő és undorító módon célozgatnak lóval való szexuális kapcsolatra, illetve óra közben benyihognak, vagy beszólnak, hogy "hülye kanca", ha felszólít a tanár, és egyéb ínyencségek, vagy volt már példa arra, hogy a rondázással jönnek, pedig igényes vagyok, tiszta, arról meg, hogy hogy nézek ki úgy alapból, se nem tehetek, se változtatni nem tudok, de állítólag még csúnya sem vagyok...
Mégis hogy tegyem túl magam ezeken a dolgokon? Nem is tudom, hogy a tanulástól, vagy az osztálytársaktól félek jobban... Ha szóbajön a suli, vagy eszembejut, ideges leszek, kb gyomorgörcsöm lesz, és rámjön a sírhatnék, annyira félek tőle. Hogy tehetném könnyebbé? A fiúkat próbálom figyelmen kívül hagyni, de sajnos ha nem szólok vissza, akkor is állandóan ez megy, és hiába hallom itthon a szüleimtől, vagy a barátomtól, hogy csinos vagyok és szép, ha bent egész nap azt hallgatom, hogy ronda vagyok és kövér, és teljesen el is hiszem, ráadásul nagyon nehéz úgy ülni egy helyben, és nézni előre, hogy közben ezt hallgatom több embertől egyszerre...:S Volt, hogy kiakadtam, pofánvertem az egyiket, aztán zokogtam egész órán, a tanár kifaggatott, a srác bocsánatot kért, de azóta ugyanúgy folytatódott a dolog...
Mit tehetnék? Egyszerűen rettegek az iskolától már, néha már dolgozatokkal álmodok, és minden nap eszembe jut, hogy hogy fogom hallgatni a lovazást és a rondázást, és emelett így nulla életkedvvel hogy kell sikeresen tanuljak..:S
Iskolaváltásról nem lehet szó. Valakinek valami ötlete?:/ bocs, hogy hosszú
válasza:Szia. Nálam ugyanez volt a helyzet, csak nem lovagoltam, hanem egy születésem óta meglevő betegségem van, ami miatt ennél sokkal durvábbakat kaptam egészen 9. osztályig. Bár én nagyon csendes, visszahúzódó voltam. Mikor már minden nap sírva mentem haza, és évek óta kemény depresszióban voltam e miatt, akkor a szüleim és a saját döntésem alapján magántanuló lettem, azóta úgy végzem a sulit, igaz, még csak ez volt az első évem így, most megyek 11-be. De azóta sokkal jobban érzem magam, hogy nem kapom naponta 33 embertől a fizikai és lelki bántást. Szerintem neked is ez lenne a legkönnyebb. A vizsgákat meg sokféleképpen le tudnád tenni, például minden dolgozatot bemennél megírni akkor, mikor az osztálytársaid, csak órák után, mikor már szinte üres a suli, így ugyanúgy tanulhatnál, de nem találkoznál velük, hogy bántsanak.
18/L
válasza:Átérzem a helyzeted!
Én is így voltam, de mindegyik évben majdnem. Én voltam mindig az ügyeletes lábtörlő, mindegy mit csináltam szóltam e vagy se vissza. Különben 0 önbizalommal indultam, abból ilyen körülmények között kicsit sem tudtam aztán kicsikarni magamból. Azóta is iszom a levét ennek.
A suli miatt azért ne tedd magad tönkre! Ne sírj érte annyit, felesleges. Én sokszor mentem úgy, hogy nem érdekel ha 1-es, mentem az esélytelenek nyugalmával. Egyedül a tesi órák voltak olyanok, hogy kegyetlenek! Ott porig voltam alázva a tanár által is.
Elárulom neked, én is voltam ló! Úgy hívtak, hogy ló... Fene tudja miért, mert még csak nem is hangoztattam hogy szeretem a lovakat és hogy néha elmentem lovagolni, mégis azzal izélgettek. Olyan is volt, hogy hozzám vagdosták a tolltartót is az arcomba csak úgy. Meg volt ilyen hülye mikulás húzósdi, rögtön tudtam amikor engem húztak mert szörnyű felsikoltást hallottam mögülem: jaaaaj neee! De gáááz!
Most nem azért, azért nem voltam szörny semmilyen tekintetben, normálisan néztem ki akkor is és sosem bántottam senkit, sőt nagyon jól elvoltam egy magam is ha már muszáj is volt. Igaz lett egy barátnőm aztán, akivel 12. évfolyamig kitartottunk. De sosem védett meg, egyszer sem állt ki mellettem hogy amikor csesztettek akkor ketten mi is vissza csesztessük őket, mert ők sosem egyedül csinálták velem!
Ezekkel nem is tudom lehet e mit kezdeni! Én is egyszer már annyira bedühödtem, hogy utána mentem a hülye gyereknek és hátba vertem de nagyon. De csak nem hagyta abba, mire utána mentem a retyóba majdnem, de magára zárta. Majdnem rárúgtam. Rá is akartam, de ott hecceltek hogy rúgd rúgd! Na persze aztán tuti én húztam volna a rövidebbet még akkor is az ajtó miatt hogy rugdosom, mert az lett volna.
Ha eddig nem álltak le, nem biztos lefognak most már a vége felé. Különben nálunk a 11-12 évben már nem is én voltam úgy terítéken, hanem a tanárokat nyírták idegileg, 2 jó madár. Végülis annak még örültem is, mert azt a tanárt én sem bírtam, de azt is kicsinálták aki tényleg megadta a 2-est a semmire is. A hülyék!
A mi osztályfőnökünk pedig folyton azt hangoztatta, hogy minket mennyire nem bír, de jó lesz ha már elmegyünk, mi nem tudunk semmit, értetlenek vagyunk és ilyen rossz osztály sem volt még a suliban. Érdekes, hogy mindig mindegyikre ezt mondták... No mindegy.
A dogák miatt ne stresszelj ennyire többet! Tényleg nem éri meg tönkre tenni az idegrendszered! Ez még nem egyetem! Ott sokkal többet kell rövidebb időn belül, meg kell tanulnod lazítani!
A sok nem normálissal hát nem tudom mit lehetne kezdeni... Szerintem ha már a hátba verés sem használ meg semmi, mert neki semmi se szent, akkor figyelmen kívül kell hagyni tényleg.
Én egy idő után úgy voltam, hogy én magam voltam egy csoport az osztályban és úgy fogtam fel, hogy ehe milyen népszerű vagyok, ahhoz képest mennyire jelentéktelen kis senki vagyok (ahogyan azt egyszer megkaptam), mégis mindig én vagyok a terítéken. Akkor hogy is van ez?
válasza:Hát figyi,én velem is ez volt,de sikerül legyőznöm az osztálytársaimat :) Volt egy jó módszerem:visszaszólás,sírás,ütés,hallgatás helyett én helyeseltem amit mondtak :D Sőt,néha én kezdem el mondani...
1.példa: túlsúlyos vagy
Hülye paraszt: "hogy te milyen dagadt vagy..."
Én: "szted is nagy a seggem? Lassan már akkora lesz h belepem vele az osztályt..."
2.példa: szőke haj=buta nő(?)
Hülye paraszt: "hogy lehetsz te ennyire sötét/hülye?"
Én: "te meg hogy lehetsz ennyire vak? Nem látod h szőke vagyok?"
Te eseted: lovaglás
Hülye paraszt: "megint mész lovakkal dugni?"
Te: "persze,tegnap is voltam és ma is megyek. Remélem a te barátnőd is ilyen jól fog lovagolni rajtad,mint ahogy én lovagolok a barátomon..."
Talán ez egy kicsit durva volt,de valami hasonlóban kell gondolkodni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!