Ti (hogy) kezelnétek ezt a dolgot?
Egyik gyereket elég jól ismerem, de van vele egy "kis" baj és nem tudom, mit kezdjek vele, vagy egyáltalán hogy kezdjek-e vele valamit?
Egyedül még a villamosra sem mer felszállni... mondta, hogy kell mellé valaki, akitől megerősítést kap a lelke, mert fél. Az emberek közé még télen sem mer beülni. Folyton azt mondta, várjunk még egy kocsit, mert ez tele van... (amikor alig voltak rajta) Csak nekem merte elmondani és csak burkoltan utalt rá, de ha bárhogyan szóba jön ez az egész mondjuk akár csak egy kisebb közösségben, tagad és teszi az agyát... szóval próbál erős lenni, de láthatóan fél és reszket.
19 éves, de ha meglát az utcán egy nagyobb kamiont vagy teherautót, random megszólal, hogy "nézd, ott a szappantartóm" toronyóránál múltkor ilyet mondott: "ott a ceruzám". És csak ő röhög rajta...
Az a baj, mindenki látja rajta, és jó pár emberrel el is beszélgettem róla, de ugyanazt hallottam mindenkitől... hogy egy idióta, nem kell vele foglalkozni, hagyjam békén az érzékeny kis lelkét, had éljen a saját kis világában. Nem tudom, adjak-e a szavukra, vagy ne, de az tény, hogy akiktől ezt hallottam, sokkal normálisabb emberek. Ő "kicsit" elvontabb az átlagnál.
Nemrég meg még volt egy csaja félig-meddig (Tüncike *.*), elég sokra számított, de semmit kicsit sem azt kapta, amit várt. A csaj dobta, ő ezt nem bírta feldolgozni és bosszúból törölte a volt nője MSN-jéről az összes ismerősét.
A legdurvább, hogy kamu felhasználói fiókokat csinál neten meg fórumokon és beugat mindenkinek, különbözőbb stílusban. Tehát egyszer, mint a volt 35+ éves nő osztályfőnöke, máskor mint a 30 éves magyartanára... elég beteges.
Szóval: szerintetek? Hagyjam, éljen a saját kis világában, vagy valahogy lehet rajta segíteni? Ha igen, ti mit tennétek?
És túlságosan mélyen érinti, ki mit gondol róla, engem konkrétan megkért egyszer, hogy mondjak el mindent, amit róla mondanak mások, mert nagyon fontosnak tartja, hogy jó színben tűnjön fel.
Ő viszont baromi pletykás, tehát képes bárkiről bármit összehordani, ha az még nem is igaz. És nem feltétlen kívánja úgy az érdeke, egyszerűen csak rájön aztán megállás nélkül mondja a magáét másokról...
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Ezt elfelejtettem odaírni, de a családja eléggé szétesett állapotban van; az anyja 3 műszakban dolgozik, hogy el bírja tartani őket, ideje alig van rájuk, az öccse egy agresszív kis gyökér, ő meg... hát, azt leírtam.
Az apja otthagyta ő(ke)t, mielőtt még megszületett volna. Szóval eddig úgy nőtt fel, hogy nem volt mellette egy biztos, stabil, jellemben erős ember, amikor szüksége lett volna rá. Tehát hiányzott neki az a bizonyos "erős kéz", ami rendre teremtette volna és "mutatta volna neki a helyes utat". Bár az apja egy milliomos (ha nem milliárdos) kocsikereskedő, aki csak ül a nyaralójában meg halászgat... szóval nem a pénz és a munka gátolta/gátolja meg abban, hogy gondoskodjon róla és a szárnyai alá vegye.
Most meg abban reménykedik, hogy az apja (aki eddig gyakorlatilag le se sz*rta) majd ráhagyja mindenét. Vagy valamijét legalább. Hónapokig arról álmodozott, hogy majd eladja majd a "fater" nyaralóját, ami legalább ér 20-40 millát és abból fog élni, meg ilyenek. Nem akartam vele közölni, hogy inkább a volt feleségére (az ő anyjára; az öccse megint egy másik csávótól van, szóval féltestvér) vagy az életben sikeres bátyjára fogja hagyni, nem véletlen, hisz ők okosabbak, mindig érettebbek lesznek, mint ő és van fogalmuk arról, mihez kezdjenek a sok pénzzel meg értékkel, _tudják,_hogy_építsék_fel_magukat_belőle. Ő meg még mondta is, hogy csak elherdálná az egészet... a felét berakná bankba, a másikból meg venne házat meg gépet azt élne.
Tőzsdézni? Eszében sincs, és amilyen bonyolult az egész tőzsderendszert átlátni, kétlem, hogy majd pont ő képes lenne rá.
Sokszor, mint fentebb említettem, "nem ezen a világon jár", akár egy álmodozó és reménykedő kisgyermek. Ezt is érdekes volt hallgatni, aranyos volt mondjuk, de direkt nem szóltam semmit, nehogy a végén összetörjem az érzékeny kis lelkivilágát.
Ez maradt le, remélem így részletesebb képet tudtok róla alkotni.
válasza:"ugyanazt hallottam mindenkitől... hogy egy idióta, nem kell vele foglalkozni, hagyjam békén az érzékeny kis lelkét, had éljen a saját kis világában"
Ilyen hozzáállással sosem lesz beillesztve a társadalomba, és akkor sosem fog tudni boldogulni.
Pont ellenkezőleg! Kell mellé néhány stabil barát, aki mellette van és akik mellett meg fog jönni az önbizalma!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!