Ti nem irigykedtek, amikor látjátok (pl. facebookon), hogy az ismerőseiteknek (látszólag) milyen jó élete van?

Én is így éreztem régen... kicsit irigy voltam, és szomorú, amikor láttam, hogy mindenkinek ilyen jó élete van, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem a valóság. Nem tudom megfogalmazni, miért, de azt vettem észre, hogy ha a facebook alapján alkotok képet emberekről, egyszerűen nem a valóságot kapom. Ismerek lányokat, akik a képek alapján nagyon nagy partiarcnak tűnhetnek, de valójában teljesen mások. Én is néha elmegyek valahova, ha egy lazább baráti kör elhív, és olyankor készül 200 fénykép, aminek egy részén természetesen be vagyok jelölve. Ennek köszönhetően egy csomó ilyen képem van már ilyen összejövetelekről, ami alapján az az érzete támad az embernek, hogy "ez a gyerek tele van barátokkal és állandóan bulizik". Pedig ez nem így van. A facebooknak egyszerűen felépítéséből adódik az, hogy ezt a látszatot kelti, mert minden olyan képet, ahol az embert bejelölik, beilleszt az illető képtárába, egymás mellé. Én annak ellenére, amilyen képeim vannak, visszahúzódó, emberkerülő, magányos, otthonülős típus vagyok. És meggyőződésem, hogy ez a legtöbb embernél így működik. Mert a facebook csak ezt az oldalt mutatja meg, a másik oldalt nem. Azokról az órákról nem készülnek képek, amikor az ember otthon tengődik, vagy vásárol az anyukájával, vagy bámulja a TV-t. A valóságnak csak a cukormázos oldalát mutatja, épp úgy, mint a reklámok, a filmek, és a média általában. Tökéletesen beleillik a felszínes nyugati világba.

engem csak a tökéletesség idegesít.. vagy a látszata. De az mindenben...

DE! Én is néha nagyon, az én korosztályomban meg (14-15) pont a magamutogatás megy nagyon. Nem nézem meg a képeiket és kész :D csak a magammal kapcsolatos dolgokat.