21 évesen senkim sincs és úgy érzem, belefáradtam az életbe. Mit tehetnék ez ellen?

Ha gondolod, priviben beszélhetünk.

22/F

Az a baj, hogy az előző vagy 8 hozzászólással én a világon semmit nem tudnék kezdeni, ha én írtam volna a kérdést, és gyanítom, hogy a Kérdező lány sem tud... Hogy lehet egy segélykérésre azzal válaszolni, hogy NEKEM MÉG ROSSZABB?????

Szóval valószínűleg az történhetett veled, hogy túl sokáig éltél a rossz körülmények okozta stresszben, ahol tartanod kellett magadat egy náladnál magasabb érzelmi töltésben, és most, hogy megszűnt az a negatív "támasz" amire építetted ezt, összezuhantál. Ez nem egyedi eset, évek óta ezt a módszert alkalmazzák az emberek a katasztrófa helyzetekben, jobb megoldás híján. Nem egyszerű ebből kikecmeregni, de nem is lehetetlen.

Azt hiszem az első és legfontosabb, hogy beszélgess el magaddal a történtekről. Gyújts gyertyát, tegyél fel valami meditatív zenét, vagy menj ki egy rétre, erdőbe, a lényeg, hogy legyen körülötted nyugi. Valld be magadnak, hogy mennyire rosszul érintett ami történt, jöjj rá hol sérültél meg miatta, és ha ez megvan, fogadd el, hogy ez csak egy sérülés, ami egy állapot.. Az állapotodat meg tudod változtatni, ha nem akarsz benne maradni, persze nem egyik napról a másikra megy. Álmodozz el az ideális állapotodon, azon, hogy hogyan éreznéd magad most, ha minden jó lenne, és képzelj el eseményeket, amiket ebben az állapotodban szívesen megélnél most, bolondozz! Tanulj meg nevetni magadon, a fájdalmadon! Mégha ez idegennek hangzik is most.. Egy idő után magadért fogsz felkelni és magadat fogod boldogítani.

Ha sokáig nem sikerül megváltoztatni az állapotodat, akkor valószínűleg van valami olyan vonzata a veled történteknek, amit nem tudsz elengedni. Akár azért mert megszeretted, akár azért mert függsz. Ebben az esetben szívesen beszélgetek veled róla, akár írásban is.

Csak ne hagyd annyiban, mert az újabb katasztrófához vezet. Sok szintje van az embernek amit összeomlaszthat magában anélkül, hogy érezné, és mikor már érzi a veszteséget, sokszor késő... De adj magadnak még pár hetet, aztán írj ha úgy érzed.

N/29