Azt általában miért nem szeretitek, ha valaki negatív, és nem tud sok pozitív életet felhozni az életéről, de nagyon szeretne ismerkedni?

Szerinted miért nem szeretjük? Gondolkodj kicsit...

Ha valakinek állandóan rossz kedve van, az vagy folyton nyavalyog, vagy magába roskadva depizik.

Miért akarnám, hogy valaki elrontsa az én kedvemet is, vagy folyton azt kelljen néznem, hogy valami baja van!?

Vannak ilyen ismerőseim, kerülöm a társaságukat.

Vidám emberekkel jó együtt lenni, nem a búsulókkal.

(Ez most nem azt jelenti, hogy konkrét esetben ne legyen az embernek rossz kedve, nyilván, lehet oka rá. Ezt barátként maximálisan meg is értem, és mellette vagyok. De ne állandóan szenvedjen már!!!)

Engem is rengeteg negatív behatás ért, de én megtanultam humorral kezelni és előadni ezeket. A rossz tapasztalatok nem jelentik azt, hogy az illetőnek feltétlenül negatív beállítottságúnak kell lennie. Szóval előítélkezni tényleg nem jó, de ha rögtön azzal kezdni, hogy rám zúdítja a világfájdalmát, akkor onnan én angolosan távozok. :)

Nekem amúgy nincs bajom azzal, ha valaki kiönti a szívét, de ha csak azért károg állandóan, mert másról nem tud beszélni, akkor inkább meg se szólaljon.

Azért idegesít mert ahelyett hogy állandóan panaszkodnak simán megtehetnék hogy minden rosszban keresnek valami jót, hogy a legrosszabb napokon is felfedeznének valamit ami jó volt. Ahelyett hogy amiatt siránkoznának hogy mit nem kaptak meg, megbecsülhetnék azt amit kaptak. Neked is ezt ajánlom, meg akik hasonlóan gondolkoznak. Keress egy naptárat vagy egy egyszerű füzetet és minden nap írj bele valamit ami jó volt abban a napban. Előbb-utóbb rá kell jönnöd hogy minden nap tudsz ilyet írni.

Másrészről nagyon lehangoló hogy mondjuk veled csupa jó dolog történt aznap de el sem tudod mondani mert az ismerősöd olyan negatívan gondolkodik hogy inkább őt vigasztalod, amitől te is rosszkedvű leszel.

És azért nem minden ilyen emberrel történt valóban rossz dolog, akiket én ismerek csak figyelemre vágynak és ezt próbálják elérni a nyafogással.

"...komolyan mondom az ilyen nőket egytől egyig szétverném." ~ Minta polgár -.-" na mind1

Nekem is van ilyen ismerősöm (osztálytársam), amikor még nem voltam tisztában a "gondjaival", mellette voltam, próbáltam felvidítani. Ezt 3 napig bírtam. Kiderült hogy abszolút semmi problémája, szerető szülei, testvérei vannak, mindent megkap amit szeretne... De egyszerűen nem tudta máshogy felhívni magára a figyelmet, csak így. Szerintem ez szánalmas.

1. az emberek idióták, úgy általában az egész emberiség

2. idióták, gyengék, gyávák, nyámnyilák. a másikat szapulni tudják, de ha kiömlik a reggeli kávé, öngyisek lesznek, és ha kirúgják a munkahelyről, világfájdalomból tanult bölcsnek hiszik magukat. oksokodnak, mert valójában ostobák, szájhősködnek, mert semmit sem tettek életükben, "optimisták", mert képtelenek szembenézni a valósággal. ezért másokban keresik saját rejtegetett hiányaik kielégülését.

a tevékeny embereknek nem kel bizonygatni, az erős ember szembe mer nézni a valósággal, és tud segíteni a gyengébben. nem beképzelt, de nem is kishitű, nem vár el szép hazugságokat, és nem sajnáltatja magát.

itt is az emberek többségétől ostoba rosszindulatú válaszokat fogsz kapni, engem pedig leszavaznak, mert ezt kimondom.

3. a nők is emberek. azaz gyengék, ostobák, nyámnyilák, lusták. de legfőképp ostobák, mert a külsejüknek köszönhetően megtehetik. ha naponta te is kapnál 30 ajánlattételt, neked sem kellene minden levélre visszaválaszolni. de még ha jóképű, kedves, humoros srác vagy, akkor sem korrektek veled. a nőknek semmi sem jó, tehát az kell, ami rossz, mert szeretnek panaszkodni, mint általában a magyarok. ha valakit meg akarsz dugni, manipulálnod kell, de a szerelemhez nincs jó recept, csak szerencse kérdése. ami rajtad is múlik.

életbölcsesség 2 percben, tessék nyomkodni a piros kezet.