Miert vaguok ennyire ugyetlen/szerencsetlen/bena/bizonytalan egyszeru hetkoznapi elethelyzetekben, megoldando feladatokban? Ti ezeket hogyan tanultatok meg?

Az a helyzet, hogy 26 eves srac vagyok es egyszeruen elkepesztoen benanak erzem magam masok szamara egyszeruen megoldhato hetkoznapi elethelyzetekben, mint peldaul egy banki ugyintezes, informaciokeres, telefonhivas, allasinterju, csekkbefizetes, szerelovel valo beszelgetes.

Azt erzem, hogy rendre alulteljesitek az ilyen helyzetekben.

Annak kapcsan jutott eszembe a dolog, hogy ma elromlott az internet es apam felhivta a kozpontot es kikuldtek egy szerelot... mivel eppen csak en voltam otthon, en engedtem be. Fogalmam nem volt, hogy mi a helyzet, azt sem tudtam, hol futnak be a kabelek a hazba, keringtunk a lakasban es kerestuk, hogy hol futnak be a vezetekek, lovesem nem volt az egeszhez.

De ugyanigy mondjuk a bankban is mindig bizonytalankodok, hogy melyik gombot kell megnyomni, hol kell sorszamot kerni, kihez kell majd menni, egyszoval olyan vagyok, mint akinek lovese sincs, hogy merre hany meter, mint aki a Marsrol csoppent oda. Es ezt meg is erzik rajtam az emberek, erzik, hogy fura vagyok.

Ti ezeket a dolgokat hogyan tanultatok meg? Megmutattak a szuleitek, elmagyaraztak? Elmondtak peldaul, hogy melyik csekk mire jo, hol kell feladni, melyik ablakhoz kell odamenni a postan?

Elore is koszonom a valaszokat es elnezest az ekezetek hianya miatt!