Menekültél már el a valóság elől?

Én is menekülök. Olvasok, írok, rajzolok, nézek valami műsort.

Utálom, hogy az emberek piszkálnak, ha megyek is valahova, és nincs velem a párom, zene fülben, könyv kézben, és akkor nem látom, és nem hallom, hogy mit motyorásznak rólam.

Én most egész nyárra ezt terveztem be! Fura ezt így kimondani, de nem szeretem az embereket! Oké család barátok persze szeretem őket, csak az idegenek.. Olyasmi érzésem van amikor olyan helyen vagyok ahol sok ismeretlen ember van, mintha félnék és undorom lenne... Iszonyatos 9 hónapjaim vannak, amikor suliba kell járni!! 1600an vagyunk és alig ismerek valakit...Bárhova hívnak elutasítom rohanok haza..Ki se teszem szinte a lábam a szobámból..Nyár, hát imádom a nyarat.. A szobámban töltöm az egészet.. Néha kimegyek napozni! Nyaralni nem járok el, mert félek a vízbe..(balaton, tenger meg ilyenek)

Szóval hát úgy tűnik eléggé menekülök az élet elől..

egész kicsi korom óta egy általam elképzelt világban élek. egyedül, de mégsem magányosan. és nekem igy jó. néha tényleg hiányzik egy társ, egy valós ölelés, de tudom, hogy ha ebböl a "világbol" nem szakadok ki, és megyek át a valós életbe, akkor nem lesz... az én világom ridegebb mint a "kinti". sokan mondják, hogy szép vagyok, de nem hiszek nekik, és menekülök a saját világomba, mert nem akarok ilyen lenni amilyen vagyok. ott olyannak tudom magam, amilyen vagyok. elviselhetetlennek, és ocsmánynak. ez az én valóságom. és nem szeretem ha belemásznak...

15L.