SEGÍTSÉG, megint rá fog menni a nyaram, mit csináljak? Kérem akinek van hasznos tanácsa segítsen nekem, mert nem tudok hova fordulni
17 éves leszek, lány vagyok.
Régen rengeteget jártam el itthonról, feltaláltam magamat ha unatkoztam, stb.
Utána történt a családomban valami, ami felborított bennem mindent. Bemenekültem a számítógépbe, féltem kimenni az utcára, stb. Most ott tartok, hogy félek lemenni a boltba, februártól majdnem minden nap hazakísértek az iskolából, stb.
Barátnőm anyukája szerint pánikbeteg vagyok.
A múlt nyaram úgy telt, hogy reggel 10 körül bekapcsoltam a számítógépet, és kisebb szünetekkel este 23ig ( ha nem tovább) azzal foglalatoskodtam.
Ha a barátok hívtak nem szívesen mentem el velük.
Ebben a tanévben lett barátom, aki rengeteg mindenbe segít.
VISZONT: az iskola egy bizonyos rendszer volt az életembe: felkelek , bemegyek, hazajövök, 3-4-5 órát tanulok, gépezem, alszom. Így, hogy nincs iskola megint nem tudok mit kezdeni magammal, pedig szeretnék. Annyi "álmom " és tervem van, de egyikhez sincs erőm. Pl elhatározom, hogy művelem magam, nyelvet tanulok, olvasok, stb, de ugyanúgy csak gépezés lesz belőle. A barátom hív ide-oda, és a barátok is, velük megyek is, de van, hogy nicns kedvem hozzájuk csak a barátomhoz.
idén voltunk osztállyal egy hétre külföldön, én számítógép nélkül voltam, és mégis ott nem is vágytam a számítógépre annyira, de amint itthon vagyok, itt már igen..
Szeretném hasznosan tölteni az időt, de nincs erőm hozzá itthon.
Apu rengetegszer kért, hogy rakjak rendet a szobámba, és NEM TUDOK. És most jöhet, hogy lusta vagyok, de ha elkezdek pakolni hiába van meg mindennek a helye fél óra után ott állok és majdnem sírok, nem tudomk mit hova tenni, mint aki nem találja a dolgok helyét....Jövő héten ha minden jól megy megyek pszichológushoz, de mit tehetnék mégis magammal? Mert már beleörülök ebbe a helyzetbe, ami több, mint egy éve tart...
hát ennek a háromnegyede kb. velem is megtörtént. A legfurcsább z,hogy ez a szobás jelenet is pont ugyanígy zajlott, szóval ott álltam, nem tudtam mit hova tegyek és sírva fakadtam.
Ezen csak az segíthet ha minél kevesebb időt töltesz otthon, így meg tudsz szabadulni a rossz szokásoktól. Azért volt jó Olaszországban gép nélkül, mert szerintem te nem is igazán vágysz arra, hogy gépezzél, csak otthon minden annyira sz.ar,hogy a gépezésbe menekülsz, mert az kikapcsolja az agyadat. Én is szinte éjjel-nappal gépezek mert ha nem csinálnám akkor a körülöttem lévő dolgok.kal kellene foglalkoznom és akkor becsavarodnék. Én is ugyan így vagyok,hogy környezetváltozásnál nem is hiányzik a gép, pl. minden nyáron amikor lemegyek Balatonra. Legszívesebben haza sem jönnék soha.
Nagyon ismerős helyzet.. Nekem több dolog váltotta ki ezt. A boltba lemenés is igaz rám,most adtam el pár könyvet és le kéne mennem a postára feladni,de nem merem. Volt hogy anyukám megkért,menjek le mondjuk hagymáért a boltba,mert most főzni akar és nincs itthon és szerettem volna segíteni neki,de nem mertem lemenni.. borzalmas érzés. Én az emberektől si félek,hogy kinevetnek ,vagy valami és sajnos nekem mindennap buszoznom kell a sulim miatt ,szóval mindennap át kell élnem ezt az egészet. Alig ért meg valaki,egyedül a legjobb barátnőm és anyukám. A többiek antiszocinak néznek ,de attól még pár emberrel jóban vagyok és nagy ritkán találkozok velük,elvagyunk általában. A pchihológus nekem nem segített ,sőt nagyon rossz volt,hogy egy idegen kérdezgetett tőlem és muszáj volt válaszolnom. Meg az a jópofizás..
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!