Nektek mi a leges legnagyobb félelmetek?

Soha nem volt boldog, gyakorlatilag állandóan, csak baj, és szomorúság érte. Kiskorában az egyetlen embert, akit szeretett (az apját.) meggyilkolták, anyja alkoholista, és verte, elvették az önbizalmát teljesen. Egy házasságba menekült, ahol a férje verte 10 éven keresztül, és csak úgy hagyta abba, ha úgy együtt lehettek. Tőle, nagy nehezen elvált. Aztán később apám elhitetett vele mindent, és nagyon csúnyán átverte. (ezt inkább nem részletezem.) Éheztünk, nem volt 1 évig munkahelye, a legdrágább dolgait ellopták, pénzt csaltak ki tőle, amit nem adtak vissza, ma is folyik a per..stb..És vele élek, tudom, hogy milyen neki, olyan ez mint egy átok.

Azért nagyon aggódom, mert velem is ilyen szörnyűségek történtek. (nem sorolom inkább.) És ez olyan, mintha, átvettem volna Anyukámtól az "átkot", mert eddig szinte olyan nekem, mint neki volt, csak rosszabb. És ettől inkább rettegek mint félek..

Ugyan, nincs olyan, hogy "átok". :) Hidd el, az, hogy mi lesz veled, csak rajtad múlik, nincs köze anyukádhoz:) Persze, az is nagy szerepet játszik, de nem sorsdöntőt! Neked még lehet gyönyörű, boldog életed:)

Köszönöm, aranyos vagy. :) Csak eddig nem úgy telt, eddig szörnyű volt, túl vagyok öngyilkossági kísérleten, függőségeken, erőszakon és sorolhatnám. És olyan, hogy ez hatással van rám, de nem segít senki, és elnyomom magamban, és félek, hogy ez később elő fog jönni, ahogy eddig is..Amúgy pozitívan állok a jövőhöz, remélem én is, hogy jobb lesz. Köszönöm, hogy biztatsz. :)

Halál..

7esnek! Hozzánk eljöhetsz,de nem ajánlom,mert tőlünk a mai világban is menekülnek az emberek. Igazi rabszolgamunka! Választhatsz,hogy a szalag mellett esel össze, vagy éhen halsz:Én még nem döntöttem!

hogy elvesztem a házam, és hogy öregségemre egyedül maradok.