Öngyilkosság gyávaság vagy bátorság?

Szerintem egyik se, gyökérség... És önzés, bizonyos esetekben, ha van családod, aki szeret, akkor velük szemben önzés, és arcon köpés, mert nem te fogsz szenvedni, hanem ők.

Öngyilkosságot akkor tudok csak elképzelni valahol érthető megoldásnak, ha halálos és fájdalmas gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz, esetleg több száz milliós adósságot halmoztál fel, a maffiával szemben, vagy megölted a rokonukat, ilyesmik...

Szerelmi bánat, vagy "sz.r az élet, mert otthon mindenki kiabál és részeg az apám és különben is vernek" esetekben szerintem gyökérség. Ezek elől el lehet menekülni, lehet tenni ellene.

Minden más esetben meg kifejezetten parasztság, azok miatt akik szeretnek.

Kést magadba szúrni meg... hát eszetlenség, az alapvető életösztönnek ellentmondó, nem bátorság. Ezért is vonakodsz tőle, nem attól félsz, hogy effektíve magadba szúrd, hanem az agyad ellenkezik az életed saját elvétele ellen. Bátorság az, ha a barátod bent reked egy égő épületben, és utána rohansz, vagy ha szembe mersz szállni azzal, amitől félsz... Ezzel az erővel bátorság az is, ha alapvetően félsz egy póktól, és most mégis összeszeded magad, hogy kidobod a lakásból vagy lecsapod.

Plusz az öngyilkos félék legtöbb esetben segélykiáltásnak címzik az egészet, mint ahogy te is. Ha tényleg öngyilkos akarnál lenni, leugrottál volna egy épületről, az, hogy kiírtad ezt a kérdést, inkább csak engem erősít, hogy segítséget akarsz, nem pedig meghalni.

Gyávaság! De inkább baromság !!!

Mindig van más megoldás.

Nehezebb megoldani a problémát vagy kikerülni, mint elfutni elölle, de ha van lehetöséged akkor miért dobod el?

Azt te döntöd el. Mások mondják meg neked mit kezdj az életeddel? Főleg itt a gyakorin...? Én is eljátszadozom már a gondolattal, szerintem nem esne nehezemre golyót röpíteni a fejembe. Jogosan kérdezheted hogy miért nem teszem meg? Mert még van 1-2 dolog ami miatt érdemes élnem, de ezek nem különösebben célok vagy tervek. Jövőképem nincs túlzottan, nem nagyon érdekel mi lesz velem, úgyis teljesen értelmetlen ábránd. Egyszer úgyis mindenki eltűnik a süllyesztőben. Ennek ellenére érdekesnek találom az életet, mint olyant. Tudom hogy a világon semmit sem fogok elérni amire majd mások azt mondják "hűű", de nem is ez a fontos. Néha jó piálni, néha jó betépni, de néha szeretek józan is lenni és normál tudatállapotban meghatódni ezen-azon, vagy rácsodálkozni valamire. Viszont önbecsülésem az kb. nulla, azért vagyok még itt mert nem akarom mások lelkét azzal szétzilálni hogy engem el kelljen temetni. Annyit nem érek hogy bárki azon filózzon "vajon miért tette?", és hogy hiányoljanak. Értem itt szüleimet, barátaimat. Tudom hogy halál után már ez mit sem számitana, de akkor is. Letöltöm ezt a szar életet ami jutott nekem, ha netán becsúszna egy baki és feldobnám a talpam akkor így jártam. Sajnos nem lehet 100%-osan kiélvezni az életet, szenvedni kell és csak ritkán engedheti meg magának az ember hogy boldog legyen. Ritkán. Viszont akkor sz@rni kell mindenre és tenni azt amit épp fontosnak vélsz. Egyszer úgy is mindenkit elfelejtenek, vagy épp nem lesz aki emlékezhetne rád. Tehát lényegében mindegy hogy mit tesz az ember, marad vagy megöli magát. Itt az a lényeg hogy hogyan vélekedik az ember a dolgokról. A rendszer sz@r, az élet értelmetlen de ezeken néha túl lehet látni és csak élvezni az adott helyzetet. :D

písz

Szia!

Az öngyilkosságig gondolatban eljutni elképesztő gyengeség!Nincs olyan történés,amit ne lehetne ezer módon megoldani!Legyen ez lelki vagy akár testi!

Az öngyilkosság kivitelezése viszont emberfeletti hatalmasság!Hogy egy ember a saját életösztönét legyőzze,ahhoz hihetetlen erőre van szükség!

Ezért paradoxon,hogy egy ilyen erővel bíró ember miért csoportosítja és alkalmazza rosszul a saját képességeit!

Helyzetfüggő.

Ha te okoztad a bajt, gyávaság, mert menekülsz előle. Az igazi harcos nem adja fel, hanem szembe néz azzal amit tett és vállalja a következményeket.

Ha ellened vétett valaki és már nem bírod, akkor semleges. Bátor tettnek nem nevezném. Inkább figyelemfelhívásnak, hogy hahó, nézzetek ide, baj van!

Nálam például kedden érett meg az a helyzet, hogy a már fél éves depresszió, ideg kimerültség után öngyilkos legyek. Bekövetkezett az utolsó tünetegyüttes, a halálvágy. Aztán fél perc múlva megijedtem, és azt gondoltam, élnem kell. És azóta mintha már jobb lenne, felismertem a problémát és a barátaim segítségével oldottam meg. Kell még egy kis idő, de mikor eljutottam az utolsó pontig, szerintem akkor kipukkant az a bizonyos buborék, mert egy fokkal jobban érzem magam.. ha nyáron elmegyek a nyaralóba és pihenek, akkor minden vissza fog térni a rendes kerékvágásba.

18/N