Miért akarunk mindig bérúgni?

Van benne valami amúgy ja. Kár tagadni. Sajnos, akkor vagyok igazán józan, ha iszom. Már sírni is csak részegen megy, de újabban úgy sem. Good Lord! Sokminden volt az eszemben, pl. erről, hogy nem is olyan egyértelmű, ez az állapot. Ez a részegség. Mikor vagyunk azok? És józanok?

Érdekes dolgok.

A Slumming című film némileg rávilágít erre a problémára. Ha valaki látta, tudja miről beszélek:

http://www.youtube.com/watch?v=Id4JKKtSu4c

Az ital az egyetlen, ami valamelyest kiemel ebből a szégyenből, amit már kiskorom óta érzek. Legalább kicsit másnak érzem magam olyankor. Tudom, hogy senkit nem érdekel mit gondolok, de már engem se érdekel más mit gondol. Úgy érzem, hogy tévedésből születtem ide és ebbe a korba, de már baromira hidegen hagy.

Mindenki arassa le a maga babérjait. Éljen a kapitalizmus! Már mindegy, mit csinálunk.