Többszörösen súlyos, sok-sok éves problémád hogyan oldottad meg, mely a körülményekből adódott?

Valóban, az élet egy tanulási folyamat és nem haszontalan, azonban vannak olyan sorsok, melyeket érzelmileg nagyon nehéz elviselni, miközben akár állja a sarat az ember és még ügyes is a megoldási stratégiák és okulás vonatkozásában.

Egy hasonlatot írnék: Hiába kisportolt, 90 kg-os valaki, egy szintén egészséges, 50 kilós vézna ember ha koncentrál, probléma nélkül felemel, mondjuk, egy 30 kilós súlyzót, míg az említett kipsortolt 90 kg-os ember összetörhet egy nálánál 2-3-szoros súly alatt, tegyük fel, legalább 200 kg-os súlyzót kell naponta emelgetnie.

És hát mit ad a LÁTSZAT őket összehasonlítva? ;) Sajnos azt, hogy a szintén egészséges , de erőteljesen kisportolt, STRAPABÍRÓBB (!!) , 90 kg -os, izmos egyén alig bír a súlyokkal, olykor ki is merül, esetleg összetörik néha;

míg a vézna, 50 kilós csávó lazán villog, hogy "ő milyen erős, milyen strapabíró"... Na ja... :S MIHEZ KÉPEST..?! :)

Ennek analógiájára képzeljük magunk elé ugyanezt, de nem fizikai, hanem lelki strapasbírást reprezentáló egyénekre.

Érdekelnek javaslatok lelki vonatkozásra, hasonlóan a 90 kilós, egészséges, kisportolt, rendkívül strapabíró ember esetére, pontosan úgy, ahogyan most vázoltam, de lelkiekre nézve. :) Pontosabban ötletek is érdekelnek, mit tehet, aki értelmes, ötletes, kreatív, rendkívüli lelki ereje van, de míg mások a "saját súlyuk max felét emelgetik", addig ő "a sajátja legalább 2-3-szorosát is KÉNYTELEN".

Mit tehet, azon felül, hogy okul a helyzeteiből, fejlődőképes, állja a sarat, de szomorú ezenközben, mert MÉG AZ Ő képességét is felülmúlóak A SAJÁT akadályai, melyeket a körülményei képeznek legalább 95%-ban.

(Míg mások sokkal kisebb súlyok alatt nyögnek, jóval enyhébb, szűkebb körű tapasztalatokkal bírnak, netán épp ők próbálnak tanácsot adni a jóval ügyesebb, kreatívabb, intellektuálisabb, lelkileg strapabíróbb embernek a strapabírás tekintetében, ami abszurdum... :S)

Tényleg kíváncsi vagyok, szerintetek mit tehet még ezen felül egy átlagon felüli ember, akinek MESSZE átlagon felüli akadályai vannak a körülmények vonatkozásában? :) Persze azok is írhatnak, akik arányában kisebb "súlyokkal" küszködnek, hátha összerakjuk a képet. ;-)

Annyiból egyetértek veled, hogy mindennek oka van, és a nehézségek alapvetően a tanulásunkat, belső fejlődésünket segítik elő. De ettől még nem könnyű, hogy túlzóak a nehézségek.

A súlyzós hasonlatom lényeges analógia. Röviden -hogy értsd- arra utalok, hogy a strapabíróbb embernek is vannak határai, még ha azok jóval kijebb is vannak. Ennél fogva a látszat csal, amikor a kevésbé strapabíróbb ember könnyedén, vagy némi panaszkodása közepette mégis halad valahogy, míg egy bizonyos, nála jóval strapabíróbb illető meg évekig nem bír egyes problémáival, nincs lehetősége megoldani, mert MÉG AZ Ő képességeit IS meghaladja, márpedig ennek töredéke alatt a kevésbé strapabíró összeomlana akár.

Tehát egy vézna ember lehet, h elboldogul nálánál bő fele akkora , 20 kg teherrel, de mondjuk, egy 45 kg-os kifogna rajta;

míg egy izmos, edzett sportember, aki 90 kg-os, rendre nálánál is bő kétszer akkora, pl. 200 kg-os teherrel kénytelen cipedeni, ha neki azt adta az élet.

Persze az 50 kg-osnak jár a szája ,hogy micsoda ügyetlen ember a másik, aki szerinte hiába edzett sportember, és mégis stagnál, egyhelyben van némely feladatával... csak hát tévesen ítélkezik, hiszen nem vette figyelembe AZ ÖSSZES KÖZREJÁTSZÓ paramétert vézna a példában...

Ponthogy nem a kesergésre helyezem a hangsúlyt, hanem érdekelnek ötletek, hogyan lehet boldogulnia az ügyesebb, stapabíróbb embernek, ha az ő, amúgy jóval nagyobb, jelentősebb képességét is meghaladó feladatokat, terheket, akadályokat, hiányokat kap hosszú éveken át...?

_Pontosítok:

a vézna alatt, illetőleg az 50 kg súlyú ember alatt ugyanazt a személyt értem a hasonlatban.