Mi a célja annak, aki megválaszolja az itt feltett kérdéseket?

Én már jó ideje azokat az embereket keresem, akiken tudok segíteni lelki téren, akik magányosak, meg nem értettek. Talán azért, mert azt hiszem, csak ehhez értek. Talán azért, mert biztosra szeretek menni, és az ilyen személyek esetében talán nem kapok elutasítást.

Sokáig csak úgy néztem ezt a helyzetet, hogy másoknak lehet szüksége rám. Aztán, túl számos kudarcon és rossz befejezésen, ráébredtem, hogy nekem is szükségem van rájuk, az ilyen személyekre. Talán azért, hogy érdekeljek valakit. Őszintén.

Ha ez valóban így van (önmagam kiismerése nem könnyű feladat), akkor talán azért igyekszem segíteni másokon, hogy megkapjam én is azt a figyelmet, törődést, amire vágyom – olyan régóta, hogy már szinte megszoktam a hiányát. És már talán rosszul is esne most, idegennek hatna, elutasítanám... Ilyetén személyiségtorzulásom persze már egy másik történet.

Természetesen, nem minden segítő mozzanatomnak ez a célja. Mondhatni, talán ez a fővonala, ez a vezérmotiváció, de időközben már készségszintre fejlődött.

És még egy aspektus. Őszintének kell lennem, tehát elmondom. Olykor bizony azzal a hátsó szándékkal válaszolok az önismereti kérdések és a mentális egészség kategória kérdéseire, a fenti szándékon túl, hogy esetleg barátra, lelkitársra leljek. Persze, például az öngyilkossági kérdések reflexszerűen is kiváltják belőlem a tiltakozást, és igyekszem meggyőzni az illetőt, hogy erre nincs szükség, van jobb út, van megoldás.

Tanácsaimat összességében azonban nem tartom hatékonynak és különösebben hasznosnak. Amiben erős vagyok, az talán a szeretet, ami rajtuk keresztül árad. Mondhatni, én csak szeretni tudok, hasznos tanácsot adni nemigen. És a szeretet is oly törékeny, mindig ott lebeg Damoklész kardjaként a kiábrándulás – ami, ha kopogtat, be kell engednem, különben hazugság lenne az életem. Az elhagyás és a hazugság közül az elsőt választom.

De olykor mégis úgy érzem, hogy minden racionális érvet felülír az a vágy, hogy valakit érdekeljek annyira, mint amennyire engem már sokan érdekeltek. Dolgomat nehezíti, hogy nem tudok kérni és kérdezni.

E válaszból látható, hogy a magamról való beszélés vágya is fűt olykor a válaszadásnál, és noha nem ez az elsődleges cél, láthatóan ez is belekeveredik a válaszba.

Hosszú válaszommal remélem, jól árnyaltam a gyakorikérdéseken végzett tevékenységem hátteréből azt, amit el tudtam és el kívántam mondani.

21/F