Megváltoztam, majd történt néhány esemény, ami nagyon mélyrerepített. Mit tehetnék?
világéletemben egy önbizalomhiányos, gyáva, és mondjuk úgy, magamnakvaló, passzív ember voltam.
persze megvolt a csírája bennem a változásnak, változtatásnak, de sajnos nem volt senki, semmi, ami miatt kibontakoztathattam volna...
ez évről-évre egyre rosszabb lett, míg végül rendkívül elhíztam, és az életem csupa hazugság volt.
úgy gondoltam, itt az idő, hogy minden megváltozzon.. nagyon keserves, és hihetetlenül nehéz volt...
lefogytam több, mint húsz kilót, megerősítettem a személyiségem, aktívabb lettem, és azokat a dolgokat, amiknek a csírája volt meg bennem, kigyökereztettem, szárba szökkentettem.
egyre többet tettem, és mertem tenni az emberekért, egyre merészebben, és boldog voltam.
nem azért, mert meg merem tenni, nem azért, mert aktívabb lettem, még csak nem is azért, mert bátrabb lettem, hanem mert végre fontos dolgokat tettem.
végre nem voltam önsajnáltató, végre mások voltak az elsők, és amim volt, tehetségem, kreativitásom, mások, és, bár minimálisan, a világ jobbá tételére szántam.
öltem az energiát ebbe az egészbe, majd történtek dolgok, súlyos dolgok.
először meghalt néhány számomra fontos ember, ez nagyon legyengített, de még tartottam magam.
aztán ezek a dolgok folytatódtak tovább, rámszálltak olyanok, akiknek nem tetszett, hogy segítek másokon...
ezt még mindig bírtam, bár elég rosszul állt a szénám, mert nagyon agresszívan tették, amit tettek.
aztán jöttek a fenyegetőlevelek, ablakok betörései, kocsi szétrúgása, és ehhez hasonló, és elkezdett a családom rettegni.
nem értették, nem értik, hogy ezzel a rettegéssel, ezzel a gyávasággal voltaképp engem húztak és zúztak, és voltaképp azt érték el, amit ezek az emberek akartak.
mondtam, és kértem, hogy ha zavarja őket, akkor elköltözöm, de akárhogy is: inkább haljak meg, és folytathassam a "munkám", mint azt, hogy hazudtoljam meg (új) önmagam, és legyek egy olyan önző szörnyeteg, értéktelen szörnyeteg, mint rég voltam.
ezt ők nem fogadták el, érzelmi zsarolások, földön fetrengéses bőgések, öngyilkossági kísérletek voltak a családom "eszközei", hogy végül meghazudtoltam önmagam, és visszavonulót fújtam.
azóta nincs erőm, és egy még szánalmasabb senki vagyok, mint azelőtt.
az emberek, akik ellen "küzdöttem" megerősödtek, mert legyőztek, voltaképp az addigi munkám kárba veszett.
és ami azt illeti, a személyes fejlődésem is, minden téren.
és ha jól belegondolok, nem azok a szörnyetegek voltak a hibásak, hanem a családom, a saját családom tett engem tönkre.
igazából az a keserű, verejtékes munka, amit nagyon hosszú hónapok, évek árán elértem, minden téren, eltűnt.
és nincs már meg bennem az erő, hogy újrakezdjem. mert akárhogyis nézem, a család mindig meggátol majd.
és mivel ilyen nagyot buktam, nemhogy szégyellem, nemhogy gyűlölöm, de leginkább olyan, de olyan szinten féregnek tartom magam, amihez hasonlót fel sem tudtok fogni.
nem hittem volna, hogy a családom megteszi ezt velem, de ők ezt szerintem fel sem fogják. egyszerűen néhanapján rácsodálkoznak, hogy... mégis, miért vagyok olyan boldogtalan, ugyan már, nevessek, szép az élet.
de nem értik, pedig próbáltam elmondani, hogy megtörtek, és összezúztak engem, jobban, mint akárki tehette volna.
nem tudom, mégis mit tehetnék. lelkiismeretfurdalásom is van azok miatt, akiken segíthettem volna, és hogy pár emberért (a családomért) feláldoztam őket, elhintettem bennük a reményt, és végül elhagytam.
ez nagyon durva lesz, és hihetetlenül gusztustalan, de inkább a családom áldoznám fel, mint azokat az embereket, akiken segíthettem volna.
de sajnos, ezt (már) nem tehetem.
más is volt hasonló helyzetben?
válasza:"más is volt hasonló helyzetben?"
Holtbiztosan nem, ez az egész annyira különös és egyedi történet. Esetleg elmondhatod, hogy mivel hagytál fel a családod miatt?
válasza:kedves kérdező
a történet úgy lenne teljes, ha tudnánk a nemedet és a korodat.
hány év mondatja ezt veled?
válasza:egy ilyen eset miatt hogy tudsz mindent feladni?
neked sikerült új életet kezdeni megváltoznod ami nagyon nehéz és olyat csinálsz amitől boldog vagy közben meg másokon is segítesz, én nem adnám fel ezek után
na hagyd hogy a családod vissza húzzon
válasza:talán van egy pont amikor vissza kell venni. SEMMIT nem szabad tulzásba vinni. se a rosszat, se a segitséget, semmit. minden tulzásba vitt mániás dolog káros. a család meggyengülése a legjobb mutatója hogy valami félresiklott.
én ahogy elolvastam a sztorit, a családod maximalisan meg tudom érteni hogy féltek, és nekem is az jött le hogy valószinüleg célt tévesztettél. a család pedig a legértékesebb dolog ami a világon lehet és ha így érzel irántuk az nem normális.
milyen gonosz az "élet"... a segítő embert a saját maga szenvedélyével győzi le és forditja a saját tulajdon vérei ellen. ne hagyd hogy ez megtörténjen. maradj a segitségben a családot nem veszélyeztető keretek között és győzd le ezt a ferde érzést hogy nem szereted őket.
válasza: válasza:Én csak annyiban nem értek egyet veled, hogy szerintem a családod reakciója teljesen természetes és normális, lényegében kiszámítható. Féltették az életüket, nem akartak veszélyben, félelemben élni ezért kértek rá, hogy add fel.
Őszintén, te feláldoztad volna a családod azért, hogy idegeneken segíthess?
Másrészről szerintem folytasd, ha téged ez tesz boldoggá. Ha most úgy is döntesz, hogy abbahagyod, akkor sem bírnád így sokáig, egyre jobban hiányozna, te pedig megkeseredett lennél, amiért nem teheted azt, amit szeretsz.
Nem kell azt szégyellni, hogy legyőztek ( a csatát elvesztetted, de a háborút nem). Miért ne kezdhetnéd újra?
Nem lesz könnyű, de sikerülni fog és megéri.
Viszont ha ilyesmit akarsz csinálni, akkor különítsd el magad a családodtól! Költözz el (bár ha már mindenki tudja hol lakik a családod akkor lehet nekik kellene inkább szép csendben elköltözni, persze gondolom erről hallani sem akarnának, pedig így jobban biztonságban tudhatnád őket).
Megértem, hogy rosszul érzed magad amiért "elvették" ezt tőled. De ne haragudj, de szerintem azért ennyi felelősséggel tartozol a családodért, hogy nem hozod őket életveszélyes helyzetbe. Az rendben van, hogy te ilyen veszélyes hivatást választasz, de mások életéről nem dönthetsz, ők a biztonság mellett teszik le a voksukat.
válasza:Kérdező!
Én másképp látom a dolgokat.
Először is, hiába próbálsz másoknak segíteni, nem fog menni. Akiket az uzsorások kihasználnak, nem képesek kontrollálni az életüket annyira, hogy nemet mondjanak nekik. A hajléktalan nem tudja az életét annyira irányítani, hogy talpra álljon. És ebben te sem tudsz segíteni neki.
Szemét világ ez, nekem sem tetszik, hogy ilyen, de nem lehet mit tenni ez ellen (ha lehetne, akkor az elmúlt 6 ezer évben már megtaláltuk volna a megoldást). Az emberek értelmi képessége, mióta társadalom létezik, ilyen pocsék, amilyen most is. Nem fog változni.
A családod sem fogja felfogni, mit tettek, és talán te sem, hogy minek tetted ki őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!