Elégedett vagy az életeddel? Ha nem, akkor mi az ami fáj, bánt? Írj kort, nemet is!

Teljes mértékben elégedett vagyok az életemmel, ami nem azt jelenti, hogy nem szoktam szomorkodni, letargikus állapotba kerülni, sírni, stb. de tudom, hogy boldog és elégedett vagyok, mert ha azon gondolkodom, mitől lehetne ennél is jobb az életem, nem jut eszembe semmi. Egyszerűen minden így tökéletes, ahogyan van. : )

14/L

de jó neked első válaszoló:)

Bárcsak én is ilyen jót tudnék írni...őszintén nem,nem vagyok elégedett az életemmel,a nővéremmel állandóan veszekedünk és én már nem bírom,hogy ennyire utálatosak vagyunk egymással,de én próbáltam megváltozni többször is,de nem láttam semmilyen változást,és csak szomorú voltam,mert nem lehettem önmagam...:(

Egyébként rendben lenne az életem,ha ezt meg lehetne még oldani,de én azt gondolom,hogy nem velem van a baj,mert tesóm nem csak velem ilyen.Sőt,szüleimmel pofázik,nem hallgatja végig őket,beszól nekik...nagyon sokat képzel magáról szerintem..nem akarok ítélkezni,de ez nem jó így,most kerül el Pestre egyetemre,nem tudom,hogy fog beilleszkedni így...

De ez nem az én bajom már...

Egyébként mondom,ha ezt meg lehetne oldani,akkor maximálisan elégedett lennék:)

14/L

Hát úgy nagyjából igen. Csak azzal nem, hogy egyedül nevelem a kisfiam (ezzel konkrétan ki vagyok békülve) és nagyon sz*r az anyagi helyzetünk, meg kevés a segítség. A másik problémám (jóval kisebb gond), hogy a két éve növesztett hajamat le kellett vágni, mert tönkre tettem hajvasalóval, és azóta már ha kicsit tovább szárítom, vagy hajlakkot fújok rá, akkor is nagyon vacak lesz, pedig régen gyönyörű erős hajam volt.

22/L

igen, teljes mértékben =)

megvan mindenem amire szükségem van, normális családom, sikerült elvégeznem a sulit is, megkaptam az érettségit, mellé két felsőfokú nyelvvizsgát, 20hónapja megtaláltam a lelkem másik felét is,a páromat.

L/19

Én nem vagyok elégedett... Körülötte mindenkinek van párja csak nekem nem akar összejönne egy normális kapcsolat sem. Már kezdem azt gondolni hogy velem van a baj. Pedig nem vagyok csúnya, szép vagyok(nem ego, csak tényleg én így látom és mások is mondják), jó a humorom, kedves vagyok, kicsit talán túlságosan visszahúzódó. Úgy érzem, hogy készen állok egy KOMOLY kapcsolatra, és szükségem is van rá...de nem akar összejönni...

A másik dolog hogy anyukám egyedül nevel, nagyon nehezen boldogulunk, sok mindent kell nélkülöznünk. Látom hogy anyukám szomorú és ez miatt én is az leszek.

Én nem vagyok elégedett,mert örököltem azt ,hogy azért mondjuk kövér nem vagyok de van rajtam egy csomó fölösleg.És még csak tizenéves vagyok,de már tök nagy melleim vannak,és mindenki azt mondja h a fiúk szeretik,de én azt le--szarom,mert nem kényelmes és néha fáj is.Bár tök jó tanuló vagyok,soha nem fogok kelleni senkinek,mert úgy nézek ki,mint egy idegsérült vaddisznó.

A suliban is cikiznek miatta,és néha úgy érzem hogy a "barátnőim" is a kinézetem miatt fordulnak el tőlem.De ha tanács kell nekik akkor persze hozzám jönnek,mivel még a tanárok is mondták h jóval éretteb vagyok a többieknél.De nekem ezekkel nincs bajon élleg,csak a kinézetemmel.:-((((((((((((((((((((