Mi értelme van élni és állandóan próbálkozni?
Miért van az, hogy megszületünk ide és muszáj játszanunk ezt a játékot?
Soha semmi pozitívat nem kaptam még a szerelemtől. Csak fájdalmat, megaláztatást. A hormonjaim korán elkezdtek működni, de én magam még ma is gyereknek nézek ki, így hát nem vagyok versenyképes, nem kellek senkinek. A lányok többször gúnyoltak ki, mint ahányszor rámnéztek volna, sőt, összesen két lány volt eddigi életemben, aki úgy nézett rám, mint fiúra. Gyűlölöm a sorozatos megaláztatásokat és kudarcokat. Minden sikerül, amit akarok, bármilyen eredményt képes vagyok elérni bármilyen téren, de ez az egyetlen, amire képtelen vagyok: megvalósítani a magánéleti boldogságot. Ez az életem átka és hiába vagyok képes tanulni, hiába minden eredményem és a jó családi hátterem, mindent elront az, hogy hormonjaim vannak, hogy szerelemre van szükségem. Amióta beléptem a kamaszkorba, egy pokol az életem. Mindenki nagy jövőt jósol nekem, minden felnőtt büszke rám, de én magam már élni sem akarok, és leszarom a karrieremet, mert nyilvánvaló, hogy bármilyen sikeres leszek is, egyedül soha nem leszek boldog. NEM AKAROK ÉLNI. Nem akarok többet próbálkozni, nem akarok szerelmet. Ki akarom irtani az egészet magamból és megdögleni, mert se arra nem vagyok képes, hogy kiálljak magamért, se arra, hogy barátokat szerezzek, se arra, hogy végezzek magammal, mert folyton az anyám képét látom magam előtt. Ha ennyire leszar mindenki, akkor hiányozni se fogok senkinek.
válasza:Ha engem kérdezel, nemigen van értelme élni, ha nem találsz rá semmiféle 'örömforrásra' az életben. Nekem például vannak jobb és rosszabb napjaim is; egyik nap szárnyalok a boldogságtól, és igen, sikerült az utóbbi időben barátokra is lelnem, mivel próbáltam nyitottabb lenni az emberek felé. Azonban másik nap mély magányba süllyedek és szeretetre/szerelemre vágyok, különböző illúziókba ringatom magam, egy amolyan "Mi lenne, ha...?" világban élek, amiből újra és újra ki kell ábrándulnom.
Mindent próbálok arra fogni, hogy kamasz vagyok, majd kinövöm, de kétlem. Azt hiszem ezzel semmit nem segítettem neked... Mindenesetre sokan vágynak szerelemre, sokan vesznek el a tömegben, csak rájuk kell találni... Nekem az a legfurább hogy azt írtad még barátaid sincsenek. Egyáltalán mennyi idős vagy, ha szabad tudni?
Amúgy ha gondolod írhatsz akár privátot is, szívesen elbeszélgetek bárkivel.
válasza:Ez oké, szép és jó, hogy egyéniség vagy ,de tényleg... azonban el kellene gondolkodnod azon a válaszon, amit leoltottál (nem én írtam), egyetértek vele:
mindenben sikeres vagy, mint mondtad, kivéve a szerelemben; akkor miért dobnád el az életed magadtól, miközben sokan nem csak a szerelmi életben sikertelenek, de HALMOZOTTAN hátrány helyzetűek, azaz más téren IS problémáik vannak, ellentétben veled! Sok esetben önhibájukon kívül szintén, de egyszerre több életterületen is! Akkor ők mit szóljanak?! És nagy részük még csak öngyilkos se akar lenni, segítsége meg nem volt és nincs!
Nem ritka, hogy valakinek nincs senkije, normális rokona se, mert aki van, az rosszindulatú, ezen felül krónikus betegségekben szenved, testi hibája van, és nincs pénze sem, se munkalehetősége, mert kis településen él!
válasza:20:29-es válaszoló vagyok.
Az előzőnek annyi megjegyzést, hogy szerintem mindenkinek a saját élete a legnehezebb, mindenki a saját problémáit éli meg, így nemigen lehet mással összehasonlítani a kérdezőt sem. Én személy szerint meg tudom érteni, hogy maga a szeretet/szerelem hiánya milyen erős fájdalmat tud okozni az embereknek, hiszen pont erre vágyunk.
Mindezek ellenére én úgy látom hogy a legnagyobb problémád az lehet, hogy úgymond túl magasra teszed a mércét, valahol legbelül túlságosan is sokra tartod magad és talán mások igazi értékeinek kiismerésébe már nem fektetsz be annyi energiát, mivel úgysem tartanak azon a szinten, ahol te. Talán ez az egész benne van a stílusodban is, ahogyan beszélsz másokkal, és egy kissé túl egyszerűnek/gyerekesnek érzik magukat melletted. Remélem érthetően fogalmaztam, én így vettem le abból a pár sorból amit írtál magadról.
Én kamaszkoromban konkrétan kerültem azokat a pasikat, akik ittak, cigiztek, menőztek és minden csajt gerincre vágtak. Egyszerűen taszítottak. Ellenben folyton olyan pasit kerestem magamnak, aki értelmes, művelt, irodalomban jártas, és egyszerűen fel tudok rá nézni, tanulhatok tőle.
Soha nem tudtam tisztelni azokat a pasikat, akik attól voltak népszerűek, hogy minden bulin holtrészegre itták magukat, stb.
Lehet közhelynek tűnik, de hidd el a külső nem minden, sőt a legtöbb esetben teljesen lényegtelen. A személyiség az ami igazán fontos.
Kétlábon járó lexikon vagy? Miért baj az? :) Használd előnyödre!
Fókuszálj arra, amid van, ne mindig arra, amid nincs!!!!
Ja, és lépj ki a komfort zónádból :)
válasza:Menj el sportolni valamit
Az használ
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!