Miért félek iskolába menni?
Volt olyan, hogy napokat hiányoztam úgy, hogy előző nap eldöntöttem, hogy megyek iskolába, felkelek, elkészülök, de utána már tudom hogy nem fogok menni mert egyszerűen baromira FÉLEK... Pedig nem annyira szar suliban sem, sőt bírom az osztályomat. De már annyira félek hogy kb. minden reggel megy a hasam, tuti idegi alapon... Na de múltkor volt a legjobb, még orvoshoz is féltem elmenni. Amúgy miután meg nem megyek suliba mindig bűntudatom van...
Alapvetően félek az emberektől / utálom őket (mikor melyik) de azért ennyire nem volt durva régebben. Lehet azért is mert párszor beszólogattak (sok a kisebbség a suliban, mindenkinek beszólogatnak) de mostanában nagyon szarul esik.
De kb. semmi körülmény nem változott tavaly óta és tavaly nem voltak ilyen gondjaim.
Tudom, hogy erre a kérdésre inkább csak én tudhatom a választ, de ha valaki volt hasonló helyzetben hátha tud valami okosat mondani.
válasza:
válasza:Köszönöm a megértő válaszokat!
Azt tudom, hogy bipoláris zavarom van. Elkélt még egy elmebetegség... :)
Én folyjon azt érzem hogy az emberek bíráskodnak felettem, mindig nézik hogy mit csinálok, miért csinálom, stb. Pedig tudom hogy csak annyira érdeklem az embereket, amennyire mások engem... De hiába tudom ezt az agyammal, mindig bennem van ez az érzés. Szinte már csak a nyugodt szobámban, a gép előtt érzem jól magam, és sokszor vannak dühkitöréseim ha valaki hozzámszól. Persze próbálom kontrollálni magam így ha valaki idegesít akkor elkezdem mardosni a kezem a körmeimmel, hogy ne kezdjek el hülyeségeket beszélni =S Elnézést hogy panaszkodok de nem igazán tudom ezeket megbeszélni senkivel.
válasza:Igen igen, tényleg ez a szociális fóbia lehet...
Nagyon illik rám minden amit ír róla. Érettségikor akkora hisztit lerendeztem, a felére sem emlékszem mert annyira elöntötte az agyam az idegesség ... A kezem 3-4 éve állandóan remegett ha közösségbe voltam, most kezd ez megint visszajönni. De érdekes amúgy mert pl. buszmegállókban egyáltalán nincs gond.
Köszönöm a válaszokat és mindenkinek a legjobbakat kívánom. Sajnos csak azok tudják megérteni hogy milyen rosszak ezek a betegségek, akik szintén szenvednek valamilyenben. =/
válasza:Nem panaszkodás, egyáltalán nem baj hogy megosztottad, hisz ez az oldal arra való, hogy egymáson segitsünk, nem ? :)
Ne mond azt, hogy nagyon probáltad, ha nem tudtad megváltoztatni, avagy nem megfelelően probálkoztál.
Tedd a következőt: ha valami gondolat, pl a társaságba menés gondolata, emberek között tartózkodás gonolata stresszel téged, probálj meg ezzel szemben KÖZÖMBÖS lenni, sz.ard le. Ez, főleg eleinte, nehéz, de szakadatlanul mondogasd magadnak, hogy az emberek nem akarnak hatni rád, nem akarnak semmit veled. Sz.ard le az olyan embereket, akik folyton beszólogatnak, és foglalkozz azokkal, akik kedvesek. Idővel "kigyógyulsz" ebből, meglátod. Csak hinni kell benne, ez a legfontosabb. És személyes véleményem, hogy pszichomókusra nincs szükség. Mert ha van, az csak felerősiti azt a tudatot benned, hogy valami gond van veled. Ha inkább úgy élsz és azt mondogatod is magadnak, hogy "VELEM MINDEN RENDBEN", és "MINDEN RENDBEN VAN", "BIZTONSÁGBAN VAGYOK", hidd el, jobban jársz, mint pszichopatológussal. Személyes tapasztalat. 22l
PS > figyelmedbe ajánlom Louis Hays Éld az életed cimű könyvét. Ez rajtam is segitett. Vannak videók is vele. ;)
válasza: válasza: válasza:Itt írnak róla, tulajdonképpen azokat az ingereket biztosítja amiből az átlagos környezetben hiány van, sikerélmény, szituációs játékok, őszinte beszélgetés, stb.
Az ott kapott lelki munícióval könnyebb szembenézni a hétköznapok kihívásával is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!